Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Mi kerüljön a karácsonyfa alá 2014-ben?

Úgy hozta a napom, hogy két nagyobb könyvesboltban is jártam ma, s így karácsony előtt pár nappal olyan tömött volt mindkettő, mint soha máskor az évben. Mintha hirtelen mindenki ráébredt volna, mennyire is jó olvasni, mennyire lenyűgöző élmény is a kezünkbe venni egy jó könyvet. A helyzet megoldása persze valószínűleg ennél prózaibb, s a könyv továbbra is a legegyszerűbb ajándék, ami (annyira azért) nem kerül sokba, nehéz vele mellélőni (legfeljebb a megajándékozott polcán porosodik a kötet olvasás helyett), és nem mellesleg még mindig jobb ízlést sugall, mint egy aranyozott pufók angyalkás karácsonyfadísz.

 

Úgyhogy a válasz a címbeli kérdésre egyértelmű: természetesen könyv. Szerkesztőségünk tagjai idén is összeszedték, hogy milyen könyvnek örülnének a legjobban a karácsonyfa alatt, bár szerintem idén sem volt senkinek egyszerű dolga. Minden műfajból rengeteg könyv jelent meg az elmúlt néhány hétben, épp oly könnyen akadhat a kezünkbe egy szép mesekönyv, mint egy hatalmas méretű naplókötet, a kiadók igencsak megörvendeztettek tehát minket. Mégis választottunk – mi idén ezeket ajánljuk az olvasóinknak.

 

Aschenbrenner Eti

 

Csabai László: Száraz évszak

(Magvető)

 

Kivételesen nem nehéz kiválasztanom, mit várok igazán a fa alá: Csabai László Száraz évszak című művét. Talán azért, mert páros novellák (a szerző szavai szerint duovellák), és nagyon izgatja a fantáziámat, hogy ez mit is jelenthet. Aztán meg azért is, mert a Szindbád-regények után kíváncsi vagyok, tud-e újabb árnyalatot mutatni az író. Biztosan különleges élmény lesz, telis-tele izgalmas karakterekkel és persze az elmaradhatatlan bűnüggyel, melyet fel kell göngyölíteni. És már csak párat kell aludni, hogy végre elolvashassam.

 

Baranyi Katalin

 

Robert E. Howard: Fekete Turlogh és a kelták

(Delta Vision)

 

Sok víz lefolyt azóta a Dunán, hogy a Delta Vision Kiadó MesterMűvek sorozatának hűséges olvasójául szegődtem: azóta megjelent 18 könyvük, egyik jobb mint a másik, s megismertem számos remek szerzőt. De még mindig ünnep számomra, amikor egy-egy várva-várt Robert E. Howard válogatáskötet érkezik a boltokba... Ez a legújabb Krull király, a piktek és a vikingek történetei után olyan novellákat helyez egymás mellé, melyek a kelták véres és hősies korába repítik vissza olvasójukat – úgy, ahogyan azt csak a fantasy műfaj egyik alapító atyja, Robert E. Howard tudta megírni; kalandosan, kegyetlenül, mégis szomorkásan. Amint megjelent a könyv, máris belefeledkeztem volna: de egyelőre jól elrejtve vár rám. Szerencse, hogy közel a karácsony.

 

 

 

 

Galamb Zoltán

 

Kurt Vonnegut: Éden a folyónál

(Helikon)

 

Mert Kurt Vonnegut örök kedvenc. Mert Vonnegutnak még a legkevésbé sikerült írásaiban is felfedezhetni valami érdekeset: egy-egy megfontolandó gondolatot, egy esetleg egészen komolytalannak feltüntetett, mégis mély életbölcsességet, vagy csak egy szépséges mondatot. Mert a címadó novella Voneguttól szokatlanul őszintén ír a szerelemről, a kötet pedig az eleve rövidebbnek szánt elbeszélések mellett tartalmaz egy rendkívül ígéretes, ám torzóban maradt regénykezdeményt is. Mert Vonnegutot olvasni jó, ezek az írások pedig mindeddig nem voltak hozzáférhetőek magyarul.

 

Galgóczi Móni

 

Szegedi Katalin: Álomcirkusz

(Csimota)

 

Ugyan nem a közvetlen karácsonyi kínálatban szerepel, hiszen novemberben jelent meg, de akkor is ezt választottam az idei karácsonyi csodavárásomnak, mert azóta esz érte a fene, amióta először megláttam, úgy kb. 9 éve, de sajnos nem lehetett kapni. Most viszont újra fogható, vihető, lapozgatható, olvasgatható, mégpedig szövegileg és képileg is kicsit frissített formában. Már a borítóját is imádom, azt is képes vagyok hosszú-hosszú percekig bújni, hogy felfedezzem minden rejtett részletét, és akkor még egy szót sem ejtettem a belső illusztrációkról, amik lépten-nyomon mosolyt csalnak az arcomra. És hát mégiscsak ez Szegedi Kata első teljesen saját könyve…

 

 

 

 

 

Galgóczi Tamás

 

John Grisham: Platánsor

(Geopen)

 

Egy Grisham regény akkor is esemény, ha manapság már nem csapnak akkora felhajtást körötte, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt. Hiányzik a filmek jelentette reklám, viszont épp ennek a médiacsendnek köszönhetően módunk van úgy értékelni a rendszeresen megjelenő könyveket, ahogyan azok megérdemlik. A Platánsort például egy érdekesnek ígérkező, majd hat centi vastag tárgyalótermi regénynek, olyan karakterábrázolásokkal és történetvezetéssel, amire csak Grisham képes. Egyértelműen ott a helye a fa alatt.

 

H. Hanuta Éva

 

David Wootton: Az egek kémlelője

(General Press)

 

A General Press a legjobbkor állt elő a Galileo Galilei életét feldolgozó kötettel. A Rosetta űrszonda elsöprő sikere után kicsit mindenkit megérintett a csillagászat, így talán sokan lesznek kíváncsiak a kezdetekre. Galilei volt az első, aki távcsövét az ég felé irányította, és az emberiség történetében először pillantotta meg a Jupiter holdjait, a Szaturnusz lenyűgöző gyűrűrendszerét, forradalmi tanaival pedig új irányt adott az asztronómiának. Heroikus küzdelme az egyházzal újra és újra megihleti az életrajzírókat, ezúttal egy profi biográfust: David Woottont. Hivatásos és amatőr csillagászok számára igazi csemege lesz a könyv, még akkor is, ha a külföldi kritikák vagy rendkívül elmarasztalóak, vagy az egekig magasztalják a szerző újfajta feldolgozását. A karácsonyi szünetben, remélhetően fény derül majd erre a rejtélyre is.

 

 

Hegyi Zoltán Imre

 

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 1935-1946.

(Jaffa)

 

Gazdag választékból nehéz volna idén választani... ha nem jelent volna meg Gyarmati Fanni naplója. De megjelent. A napló megismerkedéstől özvegységig – egy szelíd-viharos kapcsolat története a borzalomig. Amikor egy fiatal lány arcáról elfagytak az érzések. Nekem nincs választásom. Radnóti úgy szól hozzám a verseiből, a mai napig úgy, ahogy más alig. És most megjelenik róla a látvány, ahogy a legközelebbi látta. Bármilyen gazdag választékot elhomályosítana.

 

Kovács Tímea

 

Murakami Haruki: Köddé vált elefánt

(Geopen)

 

Mit nekem karácsonyi csodavárás, gondoltam én, hiszen már augusztus magasságában kiszemeltem azt az egyet, amit igazán, nagyon szeretnék, és ami mellett minden más eltörpül, ha más se kerül a fa alá, az se baj. Már konkrétan láttam magam, ahogy a karácsonyi ünnepek alatt, bejglivel eltelve lapozgatom, és újévkor bosszúsan dörmögök magam elé, hogy milyen hamar vége – amikor derült égből villámcsapásként ért a hír, hogy szívem csücskének megjelenését februárra halasztotta a kiadó. Hallatlan! Ezek után jószerivel partra vetett halként tátogtam, hogy jó-jó, biztos van sok izgalmas megjelenés (és néhány igazán fontos) a karácsonyi palettán, de nekem csak ő kell... Szerencsére a Geopen Kiadó mentette a helyzetet, így nem maradtam karácsonyi olvasmány nélkül – különösebb előzetes hírverés nélkül, mondhatni, fű alatt megjelentették Murakami Haruki első magyarul olvasható novelláskötetét, a Köddé vált elefántot. Végre képet kaphatunk arról, hogy a melankolikus, lassan hömpölygő nagyregények japán mestere mit tud kisprózában – naná, hogy kötelező vétel minden Murakami-rajongónak!

 

Mezei Attila

 

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura I-III. (illusztrálta Alan Lee)

(Európa)

 

Mert a legkedvesebb számomra több mint huszonöt éve. Mert szerintem ez a világ legjobb könyve. És – mea culpa – évek óta nem olvastam. Nem új, de valamilyen szinten mégis az, mivel a Magyar Tolkien Társaság „bábáskodott” e kiadás felett. A kiadó tájékoztatása alapján a legújabb kutatási eredmények fényében eszközöltek javításokat a köteten. Mindezek után időszerű lenne újra nekiveselkednem, illetve mindenkinek, aki mindezek után érez egy némi késztetést rá.

 

Szabó Dominik

 

Kleinheincz Csilla: Üveghegy

(Gabo)

 

Hét éve várunk rá... vagy legalábbis egyesek, a magam részéről csupán tavaly óta, akkor sikerült ugyanis elolvasnom az Ólomerdőt. Ami persze rögtön elvarázsolt: finom, magyar ízű mondatai, varázslatos, egyedi hangulata és egészen zseniális, nem tolakodó, de mégis leleményes ötletei egyszerre ragadtak el, s onnantól kezdve egyértelmű volt, hogy nagyon szeretnék még ilyen szépet, még ilyen csodálatosat olvasni. Megszerettem: ennek ellenére a folytatás elé mégsem néztem akkora örömmel, egyszerűen valahogy nem kívánkoztam utána. Most azonban megjelent a folytatásnak tűnő két kisregény, az Üveghegy és a Kősárkány, s én meg bízok abban, hogy Kleinheincz Csilla most is el fog varázsolni.

 

 

 

Szilvási Krisztián

 

Robin Cook: Nano

(Alexandra)

 

Az orvosi thrillerek gerinccsatornáján az agy félelem és borzongás, valamint tudomány és fikció régióit feszegető, immár 74 éves írófejedelem Robin Cook az utóbbi években a régi elánnal ostromolja idegvégződéseinket. A legutóbb megjelent Nano című regénye megint csak olyan területekre vezet el bennünket, amelyek ugyan pszichés hárításunk szerint távol esnek tőlünk, azonban – lássuk be – hatásaikat nap mint nap magunkon érezhetjük. Én pedig úgy vagyok vele, hogy akkor már inkább nézzünk szembe látens rettegéseink molekuláival… Hiszen mégiscsak jobb félni, mint megijedni (a frászt!), viszont a karácsonyfa alá bújván (a regénnyel) mégis mi rossz történhet velünk, nem igaz?

 

  

Takács Gábor

 

Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.

(Delta Vision)

 

Ha csak egy könyvet olvashatnék jövőre, az ez lenne. Nemcsak azért, mert terjedelmével három másikat is kitesz, hanem mert ha nem csal a szimatom, ez egy grandiózus, szélesvásznú, színes-szagos űropera, jófajta tudományos alapossággal, brutálisan komplex háttérvilággal, izgalmas cselekménnyel, és olyan sci-fi ötletekkel, ami után mind a tíz ujjamat megnyalnám. Szóval lehet, hogy összetettségében és érdekességében is kiad három másik könyvet...

 

 

 

 

 

 

Tóth Éva

 

Rachel Vincent: Alpha - Alfa (Vérmacskák 6.)

(Könyvmolyképző)

 

Van egy sorozat, amely a megszállottsághoz hasonló tüneteket vált ki belőlem: amint megjelenik az új rész, azonnal megrendelem, ha sikerült a kezembe kaparintom, már olvasom is, szó szerint habzsolom az oldalakat, majd következik a szörnyű és kínzó várakozás a folytatás után. De ennek immár vége, mert elérkeztünk az utolsó részhez, a befejezéshez. Miről is beszélek? Természetesen Rachel Vincent Vérmacskák sorozatáról, amely egy különleges világba vezet el minket: a vérmacskák társadalmába, a Déli középső falka életébe. A sorozat köteteiben megismerhettem a falka egyetlen nősténymacskájának, Faythe-nek küzdelmes, kalandos, akcióban és (falka)politikai összecsapásokban gazdag, valamint szerelmi viharokkal, szenvedéllyel dúsított életét. De most minden, amiért eddig harcoltak veszélybe került, a macskafalkák a háború küszöbén állnak, a veszteségek elkerülhetetlenek – mindez azonban nem fontos, mert a szabadság, a jövő a tét. Ha az elején még nem is így volt, de egy ideje – úgy a harmadik kötettől kezdve – imádom ezt a sorozatot és elárulom, hogy a befejezés is fantasztikusra sikerült. Faythe és a cicusok ugyan búcsúznak, de a kapott élmény a számomra maradandó.

Türelmetlenségem eredményeként az én karácsonyfám alatt már nem lesz ott ez a könyv, mert minden úgy történt, ahogy már leírtam: megvettem és el is olvastam. De attól még sok más olvasó fája alá odakerülhet, és ajánlom is, hogy ott legyen, mert ez a sorozat, de különösen ez a kötet, nagyon megérdemli ezt a kitüntetett helyet.

 

Uzseka Norbert

 

Torben Kuhlmann: Lindbergh

(Partvonal Kiadó)

 

Már amikor megláttam a borítóját, beleszerettem ebbe a könyvbe. A repülés hőskorában játszódó mese, mely egy kisegérről szól, aki repülőgépet épít, hogy átrepülhesse az óceánt, s mindez szépséges és rendkívül hangulatos képekkel illusztrálva. Ha ez nem jó karácsonyi ajándék kisiskolás kortól felfelé sokaknak, akkor nem tudom, mi az. A kisebbek izgulhatnak az egér kalandjain, a nagyobbak gyönyörködhetnek az 1920-as évek miliőjét és az egér-perspektívát egyaránt káprázatosan visszaadó képekben.

 

 

 

Vörös Eszter

 

Dmitry Glukhovsky: Futu.re

(Európa Kiadó)

 

A válasz egyértelmű: Glukhovsky! A szerző legújabb regénye a nem elég távoli jövőben játszódik, amikor a halhatatlanság elérését követő népességrobbanás az emberiséget kilométer vastag átmérőjű beton-kompozit felhőkarcolókba űzi, ahonnan nincs kiút, hiszen nincs hová, nem maradt talpalatnyi szabad hely sem – legfeljebb a tetőn, ahová természetesen csak kevesek juthatnak fel. Nemcsak a fantasztikus irodalom szerelmeseinek tudom ajánlani, hanem bárkinek, aki lelkesedik az orosz szerzőkre oly jellemző borongós világszemléletért, a nem is annyira finom szarkazmusért, szókimondásért, és legfőképp a lélek legmélyebb bugyrainak felkavarásáért. Olyan kérdések boncolgatása kerül terítékre, mint élet-halál-halhatatlanság, felelősség, döntéshozatal, emberség, amit ugyan előtte feltett már sok más szerző is korábban, de Glukhovsky képes a saját egyedi módján úgy megfogalmazni mindezt, hogy mindenképpen érdemes legyen olvasni.


Szabó Dominik - 2014. december 19.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

Nincs találat kapcsolódó tartalomra!

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!