Főkép

Talán ezt az ifjúsági könyvet vártam legjobban a karácsony előtti sok megjelenés közül, mert bár Holly Black neve nálunk még nem annyira ismert, Amerikában már jópár könyve megjelent, főképp gyermek- és ifjúsági kategóriában. Az egyik legismertebb könyvsorozata a Tony DiTerlizzivel közösen írt Spiderwick krónikák, amiből filmet is készítettek, most viszont végre megérkezett hozzánk az Átokvetők-trilógia első könyve, A Fehér Macska.

 

Átokvetőnek hívják azokat a különleges képességgel rendelkező embereket, akik pusztán egy érintésükkel meg tudják változtatni az emlékeket, képesek érzéseket táplálni valakibe, vagy szerencsét adni, sőt, néhányan még ölni is tudnak. A hétköznapi emberek közt élnek, mindenki tud a létezésükről, azonban az átokvetés törvényellenes cselekedetnek minősül. Cassel Sharpe családjának minden egyes tagja – az édesanyjától kezdve, a két bátyján keresztül a nagyapjáig bezárólag – a szélhámosság és a manipuláció nagymestere. Kivéve őt. Ő ugyanis valamiért nem örökölte a családi géneket, semmilyen képesség nem jelentkezett nála. Ettől függetlenül az ő élete sem felhőtlen: néhány évvel korábban véletlenül megölte legjobb barátját, Lilát. Azóta a lehető legnormálisabb életet próbálja élni (már ami az ő családja mellett lehetséges), mégis, az utóbbi időben fura dolgok történnek vele. Álmaiban egy rejtélyes fehér macska látogatja meg, és egyre inkább nyilvánvalóvá válik számára, hogy a családja valamit titkol előle. Elhatározza hát, hogy kideríti: mi folyik valójában körülötte, csakhogy kutatása közben olyan titkokra bukkan, amikre soha életében nem számított…

 

Sok jót olvastam a könyvről, így nagy elvárásaim voltak vele kapcsolatban; de mivel alapvetően egy ifjúsági regényről beszélhetünk, mégis tartottam tőle, hogy ismét csak egy sablonos és unalmas klisékre épülő történetet fogok kapni – szerencsére nem így történt. A Fehér Macska ugyanis igazán olvasmányos és meglepően egyedi könyv. A történet főszereplői természetesen az átokvetők (az elnevezést mondjuk nem sok minden indokolja, szimpla „boszorkányok” is lehetnének), s nekem különösen tetszett, hogy a létezésükkel mindenki tisztában van, a legtöbben félnek is tőlük, így a társadalom egy eléggé elszeparált rétegét alkotják. Általuk megjelenik a könyv egyik fő üzenete, miszerint attól, hogy valaki más, még nem kell félni tőle, nem kell lenézni, hiszen ugyanúgy jó és értékes ember lehet.

 

A történet lényegében a krimiszálon halad előre, ugyanis elég hamar kiderül (még a fülszöveg is elárulja), lehetséges, hogy a halottnak hitt barát mégis életben van, így Cassel elkezd nyomozni, hogy kiderítse, mi történt a lánnyal valójában, ám nincs könnyű dolga, hiszen a saját emlékeire hiába támaszkodik, lehet, hogy pont azok vezetik félre. Merthogy az átokvetők világában semmi és senki nem az, aminek elsőre látszik – Cassel és az egész családja szélhámos, s hiába ismételgeti a fiú a saját különbözőségét (elvégre nincs semmilyen különleges képessége), mégis bebizonyosodik, hogy talán ő a legrosszabb. Az édesanyja, a két bátyja és még a nagyapja is folyamatosan titkolózik, mindenki hazudik és csal, így egészen a könyv végéig újabb és újabb fordulatok gondoskodnak arról, hogy ne unjuk el magunkat olvasás közben.

 

Maga Holly Black is folyamatosan csal: úgy csavarja össze-vissza a történetet, hogy sosem lehet tudni, valójában mi az igazság, és mi csupán egyszerű trükk, amit a szélhámos családnak köszönhetünk. A könyv másik fontos üzenete azonban az, hogy akármilyen család vesz is körül, akármilyen rokonaid vannak, ők azok, akikre a legjobban számíthatsz az életben. Hiszen a család tagjai minden körülmények között segítik egymást – Cassel is tudja, hogy akármennyire hadilábon áll édesanyjával és testvéreivel, akármennyire haragszik is éppen rájuk valamiért, attól ők még ugyanúgy szeretik és megvédik őt.

 

Ha olvasok egy könyvet, három dolgot szoktam a legjobban értékelni benne: az első a logikusan felépített és érdekes történet; a második a humor; a harmadik pedig a szerethető karakterek. Nagy szerencsémre ez a hármas megtalálható ebben a könyvben, így a számtalan mostanában kiadott ifjúsági regény között ez egy igazán jól sikerült darabnak számít. És a vége! Kezdtem azt hinni, hogy már mindenre rájöttem, és tudom, hogy merre fog kifutni a cselekmény, erre Holly Black bedobott egy olyan csavart, amin csak néztem, és el sem akartam hinni. Főképp emiatt várom nagyon a folytatást.

 

Egyébként a történetben nincs túl sok romantikus elem, nem találkozunk például szerelmi háromszöggel (szerencsére), a szerző inkább az átokvetők bonyolult világába kalauzol el minket, ahol biztosan nem fogunk unatkozni. Ha egy igazán egyedi és nem elcsépelt ifjúsági könyvet szeretnél olvasni, akkor ne is keresd tovább – megtaláltad a neked valót.