Főkép

Aria a bioszféra zárt falain belül él, egy Reverie nevű városban. Az emberek itt tökéletesek, soha nem lesznek betegek, ugyanis különleges génmanipuláció útján hozták létre őket. E-szemük segítségével, szimulációk révén egyik világról a másikra tudnak utazni, hogy ezzel valamelyest fenntartsák számukra a korábbi valósság látszatát. Ezek a Világok azonban nem valósak, csak az elmében léteznek, így miközben a használó valójában egy védett és biztonságos helyen tartózkodik, számos Világot látogathat meg tudat alatt – egyik este még a Római Birodalom Világában szórakozik, hogy aztán a Minotaurust etesse egy másikban. Aria számára édesanyja jelenti a családot, aki távol dolgozik tőle, valamilyen titkos kutatásban. Ők is az e-szem segítségével tartják a kapcsolatot, ám néhány napja ez valamiért nem sikerül. Ráadásul egy igencsak rosszul elsült csíny után Reverie biztonsági főnöke, hogy mentse saját fia hírnevét, kidobja Ariát a külső Halálzónába, így a lánynak egyedül kell a számára ismeretlen helyen boldogulnia, miközben eltűnt édesanyját is szeretné megtalálni.

 

Peregrine, vagyis Perry a bioszférán túl lévő, úgynevezett Halálzónában élte le egész életét, ahol az emberek igencsak barbár körülmények között kénytelenek boldogulni: törzsekbe rendeződve próbálják túlélni a nehézségeket. Perry például a dagály törzs tagja, egészen pontosan a törzsfőnök testvére, és semmi sem lehet számára fontosabb, mint hogy valamilyen módon sikerüljön megmentenie az unokaöccsét, akit korábban a bioszféra emberei raboltak el. Két külön világból származnak, ám mégis keresztezik egymás útját, mi több, egyezséget kötnek: Perry segít a lánynak eljutni az édesanyjához, cserébe Aria segít a fiúnak visszaszerezni az elrabolt unokaöccsét. Így veszi kezdetét közös útjuk, melynek során rengeteg kalandot élnek át együtt.

 

Ismét egy újabb disztópia, és lehet, hogy már valaki szívből unja ezeket a történeteket, de nekem sosem lesz elegem belőlük. A Végtelen ég alatt esetében nagyon tetszett, hogy váltott nézőpontos mesélés segítségével ismerhettem meg a történetet, így mind Aria, mind Perry közel került a szívemhez. Mivel a könyv első harmadában még nem találkoznak, lehetőségünk van megismerni korábbi életüket, valamint egy kicsit a világot is, legalábbis ahogy ők látják. Miután találkoznak, együtt haladnak tovább, viszont mivel továbbra is felváltva „bújunk a bőrükbe”, mindkettejüket jól meg lehet ismerni, látni lehet, hogyan változik a jellemük az átélt kalandok során, és miként látják be, hogy a másik egyáltalán nem olyan, mint amilyennek korábban hitték. Mellettük szintén szerethető mellékszereplők bukkannak fel, bízom abban, hogy a folytatásban őket is jobban meg lehet majd ismerni. Megszerettem Perry barátját Roart, az unokaöccsét, Talont, de még a különc és veszélyes fiút, Cindert is.

 

Tetszett a könyv háttértörténete és az egész világ felépítése, az a néhány dolog pedig, ami kiderül a történet folyamán, érdekes kérdéseket vet fel a jövőre nézve. Perry és Aria közös útja kifejezetten izgalmas, tele veszéllyel és kalanddal, de a két hét alatt szerelembe esés nekem egy kicsit hihetetlen, legalábbis furcsa, hiszen előtte még kifejezetten ellenszenvesek voltak egymásnak. Ezen felül viszont minden más igen érdekesnek tűnt – olyannak, amilyennek szerintem egy disztópiának lennie kell. Mivel ez egy trilógia első része, a befejezés természetesen igencsak izgalmasra sikeredett, ezzel biztosítva, hogy mindenki tűkön ülve várja a folytatást. Én is ezek között vagyok, remélem, hamarosan a kezemben tarthatom majd a második részt. Addig meg nem tehetek mást, csupán türelmesen várok.