Főkép

Ha az ember Agatha Christie-t olvas, mindig felfedez valamit Angliából és a szigetország kultúrájából. Nem mintha ez lenne a könyvek célja: egyszerűen csak olyan sokféle és üdítő módon angolok ezek a krimik, mint a valódi angol tea! Megismerhetjük belőlük a legnevezetesebb, magyarul igencsak abszurd témájú gyerekverseket az Öt kismalactól és a Három vak egértől a Te mogorva Mary asszonyon át a Tíz kicsi katonáig. Ott van bennük Shakespeare: eltöprenghetünk a Macbethen a Balhüvelykem bizsereg..., a Vízkereszten a Cipruskoporsó vagy a Julius Caesaron a Zátonyok közt olvasása közben; nem is beszélve az izgalmas fejtegetésről, amelyet Jago alakjával kapcsolatban tartalmaz az utolsó Poirot-regény, a Függöny. Olvasgathatjuk a „drága, öreg Lord Tennysont”  Miss Marple-lel A kristálytükör meghasadtban, s Keats-et Poirot-val a Gyilkosság Mezopotámiában című regényben.

Még a Helikon egyik friss megjelenése, az Eljöttek Bagdadba, ez az izgalmas és kalandos kémkrimi is tartalmaz néhány olyan, ízig-vérig brit utalást, amely akár segíthet is az olvasónak felderíteni a csavaros rejtélyt, melyet a könyvben a hazudós kis titkárnőnek, a kalandvágyó Victoria Jonesnak kell megoldania, akár az élete árán is.

Maga a kalandkrimi olyan, mint egy jó kis korabeli mozifilm állandóan bajba keveredő, de rendkívül talpraesett és jól öltözött hősnővel, elbűvölő férfi szereplőkkel, szórakozott tudóssal és zseniális hírszerzővel. Nem szabad azonban lebecsülni, hiszen alapötlete, története igazán időszerű és izgalmas választás volt 1951-ben, születésekor. A hidegháború felforrósodásának időszakában létfontosságú, hogy létrejöjjön egy Jaltához hasonló háromhatalmi találkozó semleges területen: legalább is ezzel kezdődik a regény. A nevezetes tárgyalás helyszíne ezúttal Bagdad lenne, ahova még „Joe bácsit”, vagyis Sztálint is jó lenne meghívni, s ahol a világ nagyhatalmai megpróbálhatnának gátat vetni a gyűlöletnek és a háborús készülődésnek. A tervek azonban kiszivárognak. Ügynökök, álügynökök, rivális kémszervezetek és a háttérben dolgozó titokzatos csoportok emberei próbálják meg megakadályozni a találkozó létrejöttét, s a béketervek megvalósulását.

Victoria Jones pedig angyali mosollyal és tökéletes naivitással botladozik közöttük: ő ugyanis eredetileg csak azért utazik el váratlanul, sok nehézség és füllentés közepette Bagdadba, mert élete szerelme, Edward, akivel mindössze egyetlen egyszer találkozott, egy parkban, épp a keleti városban vállalt munkát. És minél inkább követi Edwardot, annál inkább benne motoszkál: olyan a kettejük szerelme, mint Gilbert Beckettnek és a szépséges szaracénlánynak a viktoriánus költő, Sir Lewis Morris által is megénekelt klasszikus története. A mór leány megismeri a nemes lovagot, aki a keresztes hadjáratok idején esett fogságba a távoli Keleten. Beleszeret, s megtanul tőle két szót angolul. Amikor a férfi elhagyja, utána indul, s abban, hogy megtalálja, csakis kétszavas szókincse van segítségére:

Két kicsi szó és semmi több:
Gilbert és London. Mint zene
szép édes ajkán hallatik:
hű lovagjának keresztneve,
s a városé, ahol lakik.

A szép szaracénlány megleli Gilbert lovagot. Victoriának nincs ilyen könnyű dolga egy távolról sem romantikus világban. Ahogyan Christie üdítő humorral írja: Victoria „(k)elletlenül vette tudomásul, hogy fogalma sincs Edward vezetéknevéről. Edward, Bagdad. Victoria megállapította, hogy a helyzete nagyon hasonlít a mór cselédlányéhoz, aki úgy érkezik meg Angliába, hogy csak a szerelme nevét tudja - Gilbert - meg azt, hogy „Anglia”. Romantikus történet, de azért felettébb kellemetlen. Igaz, gondolta Victoria, hogy a keresztes háborúk idején senkinek sem volt vezetékneve. Másfelől Anglia nagyobb, mint Bagdad. Mindazonáltal Anglia akkoriban ritkán lakott volt.”  (105., Barna Miklós fordítása)

Ahogy aztán halad előre az idő, Victoriának már nemcsak ennyi a problémája. Egyre súlyosabb titkokhoz jut el: minden hazugsága, amit szerelme érdekében mond, újabb és újabb kiderített igazságokhoz vezeti el a Bagdad központú bűnszervezet működésével kapcsolatban. S miközben elrabolják, megijesztik, ráhagynak egy sálat, brit kormányügynökké teszik, a sivatagban barangol, régészkedik és átfestik a haját, lassanként rájön, ő az egyetlen, aki esetleg még megakadályozhatja, hogy a találkozó meghiúsuljon, s hogy számosan meghaljanak. Meg persze a szerelmet is megtalálhatja, az igazit. Csak előbb még meg kellene úsznia élve…

Mulatságos és kellemes olvasmány a könyv. Akiknek hozzám hasonlóan a Két város regéje a kedvenc Dickens-regényük, azok még külön fogják szeretni. És mivel a történetben csak „szörnyű” arab ételek szerepelnek (legalább is ez Victoria véleménye), olvasás közben tanácsos kortyolgatni némi hazafias és valódi angol teát! 

 

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november