Főkép

Már a küllem (kemény tábla, matt fekete alap, fekete lakk díszítés) is sejtetni engedi, hogy valami sötét, nyomasztó, taszító világ vár ránk Odegnál Róbert képregényében, ami egyáltalán nem könnyű olvasmány.

 

Prekogníció. A jövő érzékelése. Akadnak akik rendelkeznek ezzel a képességgel. Colm Varela egy a sok közül. Megálmodja a jövőt és fényérzékeny lapokra vetíti ki őket. HÍVÓ. Vagy lencse. Vagy prekog. Colm Varela élete korántsem tejfel. Gyermekkora óta kísérti rémálma; Rozsdás. A munkáját mindig is utálta – piacgazdasági előrejelzéseket álmodott –, ezért magánzóvá avanzsált. Persze hozzányúlt – az amúgy legális – drogokhoz. Hogy pontosabbak legyenek a megérzései. Voltaképpen csak túléli az életét. Gyűlöli a létezést. Csak a múlt és a jövő, ami valamennyire még érdekli. És akkor jött ez a MELÓ…

 

Elsőre talán furcsa, meghökkentő, megdolgoztatja a kicsi szürke agysejteket és mindenféleképpen magára irányítja a figyelmet Odegnál Róbert munkája, amely aztán óhatatlanul is beeszi magát az ember fejébe. És gondolkodik rajta még a sokadik olvasás után is. Ha valaki nekifog, próbálja nyugiban magáévá tenni a produktumot, ne darabokban, esetleg több nap alatt abszolválja. Már első alkalommal is használni kell a kobakot a megértés, a befogadás miatt, és ha végeztünk vele, lehet nekifutni még pár alkalommal, hogy minden a helyére kerüljön, hogy átérezzük, hogy lejöjjön, aminek le kell jönnie. A szerző mindent megtesz azért, hogy ne tudjuk, most éppen mi is van. És mindent megtesz annak érdekében, hogy az olvasó „beleragadjon” a kötetbe. Hogy ne tudja letenni.

 

Nem nevezném könnyűnek, habár a képregényről kialakult általános nézetek miatt azt hihetnénk, és a szórakoztató jelzőt sem tenném ki rá. Különös, érdekes, borzasztóan sötét és nyomasztó. De pont ez a lényeg, pont ezért hat. Mind a történet, mind a rajzok. És nagyon-nagyon passzolnak egymáshoz, együttesen váltják ki a HATÁST.

 

Ha szigorúan csak a cselekményt nézzük, azt mondhatjuk, hogy nagyon nagy újítást nem tartalmaz, hiszen viszonylag átlagos maga az esemény, ami köré a szerző a történetet építi. Van ugyanis egy munka, ami persze balul üt ki, és aztán a hősnek lehet menekülni. Ez „fűszerezik meg” Varela látomásai. A végeredmény pedig? Nagyjából azt se tudjuk hol vagyunk. Egy LÁTOMÁSban? Egy félresikerült TRIP képei pörögnek előttünk? Vagy ez a VALÓSÁG? Ezek az elemek keverednek oldalról oldalra, és aki nem figyel az tényleg visszalapozhat, hogy képbe kerüljön. Szóval kicsit „agyas” a CUCC. Ezért fogjuk nem csak egyszer, és nem csak kétszer kézbe venni.