Főkép

Romantikus könyvek millióinak az a befejezése, hogy a főszereplő pár egymásra talál, elmerülnek a boldogságban és örök hűséget, halálig tartó összetartozást fogadnak egymásnak. A realitások talaján lépegetve tudjuk, hogy idővel kipukkan a rózsaszín buborék, megfakulnak az érzelmek és lassanként átalakulnak valami mássá. Az, hogy mi lesz a nagy szerelemből a körülményeken, de leginkább a „játékban” résztvevőkön, az ő hozzáállásukon és alapvető jellemükön múlik. Gillian Flynn tökéletesen jeleníti meg és tárja az olvasói elé ennek a változásnak a folyamatát és érzelmi oldalát. A szerzőnek ez a harmadik regénye, de korábbi írásai is bővelkednek szakmai és rajongói elismerésekben, sőt, mindhárom könyvének elkeltek a megfilmesítési jogai is – úgy gondolom, hogy megérdemelten.

 

Amy és Nick New Yorkban ismerkednek meg. Mindketten újságírók, de más a profiljuk: Nick tudósításokat ír, Amy kvízkérdéseket. Kapcsolatuk, ha nem is teljesen tökéletes, de mély érzelmeken alapul és működőképes egészen addig, amíg Nick, majd később Amy is el nem veszíti a munkahelyét. A csapásoknak azonban itt még nincs vége, Nick anyjáról ugyanis kiderül, hogy súlyos beteg és kezelésre van szüksége. A házaspár tehát felkerekedik és a forgalmas, nyüzsgő nagyvárosból visszaköltöznek Nick szülővárosába, a Mississippi folyó mellé. A helyváltoztatás jót tesz a férjnek, mert ismerős terepre érkezik és még elfoglaltságot is talál magának, Amy ellenben nehezen viseli az új életkörülményeket, de leginkább a barátok, ismerősök hiányát, a férje viselkedésében bekövetkezett változást. Az ötödik házassági évfordulójukon Amy eltűnik. A bizonyítékok Nick bűnösségét támasztják alá, aki viszont az ártatlanságát hangoztatja.

 

Az előzőek alapján úgy tűnhet, hogy ez a történet is csak egy szimpla nyomozás, felturbózva némi érzelemmel és nem ad semmi különlegeset, de ez nem így van, mert ez a regény még véletlenül sem sablonos. A könyv lapjain feltáruló történet egyszerre valóságos, életszerű, megdöbbentő és kifejezetten érdekes, mely utóbbit a regény szerkezeti felépítése is erősen megtámogatja. Felváltva tárulnak fel előttünk Nick jelenkori reakciói és kétségbeesett cselekedetei, valamint a naplórészleteken keresztül Amy érzései és motivációi. Olyan emberek ők, akik minden hibájuk ellenére jók akarnak lenni, szeretni akarják egymást, amíg lehet, ugyanakkor ragaszkodnak a saját elképzeléseikhez és alapvető jellemvonásaikat sem igazán tudják megváltoztatni. De most őszintén, nem pont ilyenek vagyunk mi magunk is?

 

Egy párkapcsolatnak rengeteg mérföldköve, és ezzel együtt legalább ugyanennyi buktatója is van. Az ember az elején a legjobb oldalát akarja mutatni, ami magában hordozza valós jellemének jövőbeni felszínre bukkanását. Veszélyes pontnak ott vannak az elvárások, a szokások, a sztereotípiák, de legalább ugyanilyen fontos a különböző kultúrák, életmódok találkozása, amely egyes esetekben akár kedvezően is befolyásolhatja a résztvevők életét, de általában – mint a szereplőink esetében is – inkább problémát szül. A történetben éles ellentétben áll egymással Amy jómódban eltöltött gyerekkora, iskolai neveltetése és Nick munkával töltött, hányattatott sorsú fiatalsága, amelyet leginkább egy durva és önző apa keserített meg. Úgy tűnhet, hogy alapvetően Nick a sérült jellem, de azért Amynek is vannak traumatikus élményei, amelyeket leginkább a szüleinek való állandó megfelelés, illetve a róla szóló, Elképesztő Amy című könyvsorozat hozott létre.

 

A regény bemutatja egy párkapcsolat alakulásának minden lépcsőfokát, kihangsúlyozza a szereplők egyedi jellemvonásait, illetve azok különbségeit, felhasznál minden titkot, emléket, elfojtott dühöt, próbára teszi az emberismeretet, kiélezi a helyzetekre adott reakciókat. Az Amy és Nick által elkövetett hibák teljes mértékben hétköznapiak, de az ezekre adott válaszreakcióik már korántsem azok – ez utóbbira épít a könyv, és ezzel okoz meglepetést.

 

Ez nem krimi, hanem igazi lélektani thriller, mindent megmozgató küzdelem, elkeseredett és kétségbeesett csata, amelynek mindkét fél egyszerre az okozója, hadviselője és szenvedő alanya. Elkerülhetetlen, hogy olvasás közben az ember ne gondolkozzon el az életén, saját és társa jellemén, a párkapcsolatán. Félelmetes, ahogy a szerző keveri a lapokat, fenntartja a feszültséget, meglepetéseket okoz és közben végig a való élet, a mindennapok, az ismerős helyzetek köszönnek vissza az oldalakról. Tökéletesen felépített és mesterien kivitelezett ez a regény, amelyet minden krimit vagy thrillert kedvelő olvasónak a kezébe kell fognia és el kell olvasnia. Aki így tesz, készüljön fel arra, hogy az olvasás befejezése után biztosan máshogy fog tekinteni az emberi, de főként a házastársi kapcsolatokra – a regény darabokra szedi és/vagy a földbe döngöli, mert egyszerűen ilyen: félelmetesen valóságos és totálisan megdöbbentő.