Főkép

Aki nem olvasta a Thursday Next sorozat első részét (A Jane Eyre eset), az mindenképp azzal kezdje, vagy a róla szóló cikkemmel, s még annyit tennék hozzá, hogy aki volt már nem egy, de sok regény rabja, tehát megszállott könyvmoly, és betegesen tud lelkesedni regényekért, szereplőkért, helyszínekért, annak nagyon ajánlott. Főleg, ha kedveli az angol humort is.

 

Bár a Cor Leonis nemrég újra kiadta, én még a 2008-as kiadásban (és évben) olvastam A Jane Eyre esetet, és mivel ez egy igen sajátos alternatív világban játszódó, szövevényes sztori, tartottam tőle, hogy nehéz lesz visszarázódnom. De nem volt olyan vészes. Pedig Fforde, ha lehet, még az első résznél is csavarosabb, több szálon (világban, idősíkon) futó folytatást írt, az ember csak kapkodja a fejét, hogy mi a ménkű van már megint.

 

Túl azon, hogy egy a miénktől igen eltérő ’80-as években játszódik a történet, ahol például újra kitenyésztett kihalt fajok a háziállatok, és a történelem is egészen másként alakult, a sorozat fő erényei közé tartozik a főszereplő-elbeszélő KülSzol-os ügynök, a belevaló Thursday Next személye és hangja, a megannyi remek szereplő (úgy értem, azok is, akiket Fforde talált ki, nem csak a legkülönfélébb irodalmi művekből kölcsönvettek). Meg maga a sztori, amit néha nem könnyű követni, mert van benne időutazás, könyvekbe való ki- és belépkedés (minden könyvmoly álma!), és néha akkora kalamajka, hogy Benny Hill is büszke lenne rá. Már amikor Thursday-t egyszerre üldözi a hivatal, amelyiknek dolgozik, a velejéig romlott multinacionális nagyvállalat, a Góliát emberei, meg még valaki, aki csuda dolgokat művel a valósággal…

 

Nem lenne fair bármit is elárulni a történetből, bár a könyv fülszövege egész sokat elcsacsog belőle – szóval maradjunk annyiban, hogy Thursday férjét, akitől mellesleg gyereket vár, kitörli a világból a Góliát egyik fejese, hogy így vegye rá a lányt az együttműködésre egy bizonyos rosszarcú visszahozatalára egy bizonyos, igen ismert költeményből, ahova Next zárta be. Aztán járunk Dickens, Kafka, Austen művekben, találkozunk még a továbbra is Fakutyának fordított Cheshire cattel (gy.k.: Alice Csodaországban), és számos egyéb jobbára mellékszereplővel, akik itt sem lépnek elő főszereplővé, de jobbára olyan dolgokat tudunk meg róluk, amilyeneket jobb lett volna soha, hehe…

 

Fforde egy megátalkodott, körmönfont zseni, aki csoda szellemes és művelt, ügyes és okos, így aztán az ember elsőre észre sem veszi, hogy a regény valamilyen szinten görbe tükröt tart a nyugati társadalom elé. S teszi ezt úgy, hogy tényleg eszünkbe juthat a Monty Python csoport, Douglas Adams, vagy, a sok apró kitalált részlet miatt akár Harry Potter is (meg mert ezt is, azt is Tóth Tamás Boldizsár fordította, megannyi bravúrt halmozva, ugyanakkor tőle szokatlanul néhány hibát is vétve). Nagyon szerethető, belefeledkezős sorozat ez, mely valóban rabul ejti az olvasót, és az még örül is neki.