Főkép

Mint lelkes detektívregény-faló, mindig örülök, amikor egy-egy új gyerekkrimi-sorozat tűnik fel a magyar könyvpiacon. Igaz, ahogy a felnőtteknek szánt krimikönyvek közt, a gyerekeknek kitalált kalandos sztorik között is akad unalmas, hosszadalmas vagy stílustalan. De egy jól megírt, könnyed bűnügyi rejtély sok mindenre alkalmas: szórakoztató ismeretterjesztésre, mint például Fabian Lenk történelmi korokba elröpítő Idődetektívek sorozatának darabjai, közösségépítésre és vetélkedős játékdélután rendezésére, mint Thomas Brezina kötetei, nyelvtanulásra, ahogy a Grimm kiadó kétnyelvű Gyerekkrimi sorozata csinálja – vagy épp az olvasás iránti elkötelezettség és a jó könyvek szeretetének kialakítására. Ahogy a Manó Könyvek új hősének, Agatha Mysterynek a kalandjai teszik. Ezek közül az első, A fáraó rejtélye nemrég látott napvilágot.

 

A kedves, jól fogható sárga borítóba kötött könyv rövid, izgalmas, humoros szöveggel és sok-sok rajzzal meséli el a különös főhősnő egyik nyomozását. Agatha igazi különc és nagyon szerencsés: gazdag, okos, bátor, elképesztően önálló, s elismert nyomozó, pedig még csak kislány. Ebben a történetben a titokzatos Egyiptomban ered egy ellopott agyagtáblácska nyomába. Az értékes lelet a nemzetközi kutatócsoport táborából tűnt el, s ha nem kerül elő, talán soha nem derülhet fény egy addig ismeretlen fáraó sírjának lelőhelyére. Agathát azonban nem kell félteni: kiváló és hatalmas inasa, Mr. Kent, elképesztően ügyetlen és balfék unokaöccse, a detektívtanonc Larry, valamint egyiptomi rokona, a dromedártenyésztő Melania néni segítségével leleplezi a titkot: kinek állhatott érdekében a tábla elsikkasztása.

 

A könyvet leginkább Thomas Brezina gyerekkrimijeihez tudnám hasonlítani: vérfagyasztó izgalmakat kár várni, s talán néha kissé fárasztó elviselni a humorért felelős Larry ügyeletes botladozásainak krónikáját, a történet azonban kellemesen és kedvesen halad az érdekes végkifejlet felé. A régészet tudománya iránti is felkelti a figyelmet könyv, igaz, kissé furcsa, miért nyomoz a kutatócsoport a táblácska után, ha arról van fénykép, s miért nem lehet elolvasni a feliratot pusztán attól, hogy azon a hieroglifák „fordítva” vannak…

 

Ennek ellenére a könyv jó szórakozás lehet egy forró nyári napon, különösen bájos rajzai teszik emlékezetes olvasmánnyá. Ha sikerült befejezni, lehet várni a folytatást, amely ősszel jelenik majd meg.