Jules Verne: Hódító Robur

Jules Verne talán a világ leghíresebb világutazója, pedig élete java részét az íróasztal mellett töltötte. Innen járta körbe a világot gondolatban, nyolcvan nap vagy épp csak néhány hét alatt, és ezzel hihetetlen népszerűségre tett szert nem csupán a kortársai, de gyakorlatilag minden eljövendő nemzedék számára.

A Hódító Roburban is elemében van; felülnézetben jár be mindenféle országot, gyakorlatilag fejezeteken keresztül mást sem olvashatunk, mint szépen megkomponált tájleírásokat. Ezt szakítják meg időnként a karakterek konfliktusai és a repüléstörténeti utalások, amelyek a repülés szerelmeseinek kedveznek. Mindennek tökéletes keretet ad a történet, amelyben a mérnök és feltaláló Robur egy színpadias belépőt követően magára haragítja a kőgazdag philadelphiai Weldon Clubbot. Főként annak elnökét és titkárát, akik a „levegőnél könnyebb” repülő szerkezetek, azaz a léghajózás hősies védelmezői.

Azonban a tényekkel még a legelszántabb léghajó-hívők sem szállhatnak szembe. Amikor Robur elrabolja e két prominens személyt – a klubelnök rabszolgájával együtt – és megutaztatja őket a világ körül, ők is kénytelenek lesznek elfogadni, hogy a jövő bizony a repülő masináké, amelyek a „levegőnél nehezebbek”. Nem szeretném lelőni a történet végkifejletét, legyen elég annyi, hogy mindenki bosszút áll, és persze a végkövetkeztetés is örök érvényű.

Verne ebben a könyvben is megelőzte korát, de ma már eléggé elavultnak tekinthető. Ugyan ifjúsági regénynek ugyanolyan jó, mint egy gyűjtői könyvtár részeként, de meg kell jegyeznem, hogy bár a kiadó tízéves kortól ajánlja, a sok technikai részlet kevés gyermeket köt le. A Hódító Robur inkább a repülés iránt érdeklődő ifjak és korosztálytól függetlenül a szépirodalmat kedvelők könyve.