Főkép

Nem kétséges, hogy Hercule Poirot, a zseniális belga detektív öreg: idősödött már első megjelenése, A titokzatos styles-i eset idején is, 1955-re pedig, amikor a Gyilkosság a diákszállóban című regény íródott, bizonyára benne jár már a korban. A szóban forgó eset mégis a gyermekjátékokra emlékezteti, leginkább a Háromszarvú Hölgyre, ahol a körben ülőknek minden mondatukat azzal kell kezdeni, „Párizsba mentem, és ott vásároltam egy…”, majd újabb és újabb tárgyak felsorolásával kell folytatniuk a sort. Aki nem tudja hibátlanul elsorolni az előtte elhangzott tárgyak listáját, papírszarvat kap, három papírszarvnál pedig kiesik. Poirot természetesen mindig megnyeri ezt a játékot, most azonban nem elég memorizálnia az elé kerülő listát. Magyarázatot is kell találnia arra, miért tűnt el a Hickory Road-i diákszállóból egy fél pár estélyi cipő, egy bizsu karperec, egy gyémántgyűrű, egy pudrié, egy ajakrúzs, egy sztetoszkóp, egy pár fülbevaló, egy öngyújtó, egy ócska flanelnadrág, több villanykörte, egy doboz csokoládé, bórsavpor, fürdősó, és egy szakácskönyv, valamint miért vagdalt össze az ismeretlen tolvaj egy selyemsálat és egy hátizsákot.
 
A nyomozó úgy keveredik a diákszálló rejtélyébe, hogy tévedhetetlen titkárnője, Miss Lemon sorozatos hibákat vét egy levélben. Poirot rájön, ha a világnak nincs is vége, Miss Lemon nyugalmának igen: talpraesett húga, Mrs. Hubbard, aki a diákszálló gondnoknője a furcsa lopásokat és eltűnéseket tapasztalva a legrosszabbra készül. Sejtése beigazolódik: nem sokkal azután, hogy Poirot megfejti a lopások rejtélyének első felét, meghal egy diák. Aztán pedig mások is. A kedves és kedélyes történeten ugyan sokat lehet nevetni, ám lassanként észrevehetjük, hogy valahol a színfalak mögött egy gátlástalan és könyörtelen gyilkos működik.
 
A Gyilkosság a diákszállóban nagy erőssége a sokféle országból és kultúrából érkezett diákok és fiatalok ábrázolása. A szégyellős gyógyszerészlány, Celia, a nyájas, vörös hajú orvos, Len, a higgadt és fontoskodó pszichológus, Colin, az aggályos bölcsész, Patricia, barátja, a bájosan cinikus Nigel, a hisztérikus és kíváncsi lány, Jean, a gyakorlatias amerikai ösztöndíjas, Sally, a fekete bőrű, harcos Elizabeth, a kedvesen bumfordi, afrikai Akibombo vagy a nagyvilági és okos Valerie mind érdekes, jellegzetes alakok – ám nehéz elképzelni, hogy bárki közülük gyilkos legyen. Pedig Poirot-nak éppen erre kell rájönnie: a Hickory Road ártatlanságot tükröző diákszállójában senki és semmi nem egészen az, aminek látszik…
 
A fáradhatatlan belga kutat a modern egyetemi ifjúság, a divatszalonok és a hátizsákgyártók világában is, hogy aztán eljusson az egyik leggonoszabb, legelvetemültebb gyilkoshoz, akivel valaha találkozott. A nálunk még mindig kevéssé ismert kötet megéri az újra felfedezést: bonyolult és körmönfont rejtély, jó krimi és nagyon szórakoztató regény.
 

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november