Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Nathan Long: Vérszülött

Előre szólok, hogy bár a Vérszülött vámpírregény, semmi köze nincs a manapság oly divatos, diák vagyok és vámpír irányzathoz. Nathan Long régimódi úriemberként közelít a témához, amiben ugyan segítségére van a Warhammer fantasy szerepjáték szabályrendszere, de szerintem, ha nem lenne a háta mögött egy alaposan kidolgozott világ, ő akkor is a Drakula féle viszonyrendszert vette volna alapul. Ami ugye azt jelenti, hogy a vámpírok nem csak a napfényre érzékenyek, hanem a szenteltvízre, a mágiára, az ezüstre, a karóra, a lefejezésre, a folyóvízre, stb. Nem az a fő problémájuk, hogy mit vegyenek fel éjszakára, és a szomszéd srác elképzelt vonzódásán sem filóznak órákig. Komolyan mondom, annyira üdítő volt hagyománytisztelő tálalásban vérszívókról olvasni, hogy csak ezért külön pontokat érdemel a kötet.
 
Természetesen az élőhalott lét sem fenékig vérorgia, bizonyos kötöttségeket nem lehet kikerülni. Ilyen például a test (örökös vérszomj) és a szellem küzdelme (önmérséklet a táplálkozás gyakorisága és időtartama felett), a beidegződött mozdulatsorok és az új fizikai képességek közötti ellentmondás, és nem utolsó sorban a régi kapcsolatok és érzelmek utórezgései, melyek nem feltétlenül enyésznek el az élet lángjának kihunytával.
 
A vámpírkodás minden nyűgét és örömét ezúttal egy ifjú leányzó beszámolójából ismerjük meg, aki a Warhammer sorozat kedvelői számára nem számít új szereplőnek, elvégre Ulrika Magdova korábban számos kalandban forgatta kardját Felix és Gotrek oldalán. Csak aztán történt némi bonyodalom, így nemesünk immár a Birodalomban élő vámpírok közé tartozik, és jelenleg a fennmaradáshoz szükséges tudnivalókat igyekszik elsajátítani – több-kevesebb sikerrel.
 
Ez a regény nem csak azért jó, mert élvezhetjük a Longra jellemző akcióorgiát, hanem mert meglepő módon Ulrika mindenféle erkölcsi dilemmákkal szembesül, s mint kiderül, nem is olyan egyszerű ezekre helyesen válaszolni. Ez a fejlemény pedig – véleményem szerint – túlmutat a hagyományos vámpírtörténeteken, mivel a személyes felelősség, tetteik következménye egyáltalán nem okozott álmatlan éjszakákat sem Drakula grófnak, sem Joseph Sheridan Le Fanu női vérszívójának. Ez a tény persze jelzi, ha úgy hozza a szükség, Long szakít a hagyományokkal, de ez nem csökkenti a történet élvezeti értékét – egyszóval jöhet a folytatás.
 
Részlet a regényből


Galgóczi Tamás - 2012. október 9.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!