Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Joe Abercrombie: A királyok végső érve

Befejezéséhez érkezett Az Első Törvény trilógia, Joe Abercrombie nagyszabású, újító szándékú regénysorozata, mely nálam egyértelműen a kedvencek közé verekedte fel magát. Nehéz kifejteni, hogy miben is áll a sorozat vonzereje: talán az emberközeli, minden pátosztól mentes légkörben, talán abban a könnyed stílusban, ahogy a szerző kiforgatja az unalmas toposzokat, esetleg a kifinomult karakterépítésben, amelyet ritkán látni fantasy-ben – talán mindezek együttesen biztosítják a kiváló szórakozást. Az utolsó rész egyesíti az előzmények legjobb elemeit, egyszerre van jelen az első könyv sziporkázó, keserédes humora és a folytatás izgalmas cselekménye, miközben minden korábbinál jobban megismerjük a szereplőket, személyiségük a maguk nyers valójában tárul fel előttünk.
 
Az Unió olyan fenyegetéssel került szembe, amelyre nem számított, s talán védekezni sem képes ellene. Északon West ezredes hathatós közreműködésével véres harcok folynak a barbár törzsek ellen, ám mégsem sikerül átütő győzelmet kivívni, hiába csatlakozik a küzdelmekhez és egykori társaihoz Kilencujjú Logen, a hírhedt Véres Kilences. A seregek távollétében a birodalom szívét, Adua városát pedig déli hordák tartják rettegésben, hiszen ha a fővárost elfoglalják, semmi sem állhat az útjukba, hogy az egész Unióra rátegyék a kezüket. Jezal dan Luthar alig tért vissza furcsa küldetéséről Bayazzal, a legendás mágussal, hogy szerelmével végre együtt lehessen, amikor a dicsőség és a siker a legváratlanabb módon keresi fel.
 
Miközben két sereggel kell szembenéznie a birodalomnak, lázadoznak a parasztok és a király közel jár a halálhoz, a nemesek továbbra is belső harcaikkal vannak elfoglalva. Sand dan Glokta sajátos eszközeivel csak egyszerű bábu a hatalmasok kezében, ráadásul az Inkvizíció főlektorának utasításai mellett a múltban megígért szívességeket is behajtják rajta. Két „gazdát” is ki kell szolgálnia, pedig legszívesebben csak fájós tagjaival és mély önsajnálatával törődne. Azonban minden veszély közül a legnagyobbikkal senki sem számol, egyedül Bayaz és a bosszúszomjas Ferro van tisztában a helyzet komolyságával. Nagy erejű, emberi húst evő lények szállhatják meg Aduát a déli sereg nyomában, hacsak a varázsló sötét módszereivel el nem űzi őket – de a célért meg kell szegnie az Első Törvényt, márpedig ezzel a világ pusztulását is előidézheti.
 
Az első két részt érhette az a vád, hogy egyes történetszálak nem bővelkednek eseményekben, csak a karakterek árnyalása tartotta fenn a figyelmünket. Ezúttal viszont nem hiányoznak a grandiózus momentumok, az izgalmas csaták és a mozgalmas történések, a szereplőknek nehéz pillanatokat kell átélniük, hiszen az életük a tét. Sokszor csak kapkodjuk a fejünket a fejlemények között, nincs üresjárat és unalmas oldal, lendületesen halad előre a történet – ha éppen nem harcolnak északon, akkor Glokta intrikái tartogatnak döbbenetes dolgokat, vagy akár Bayazzal együtt izgulhatunk a túlvilági teremtmények miatt. A fordulatokban bővelkedő történet nem okoz csalódást, a befejezés sem olyan, mint ahogyan azt ideális esetben elvárnánk.
 
Egy trilógia végére felmerülhet, hogy lehet-e még tovább árnyalni a figurákat, de meggyőződésem, hogy igen. Megismerjük a nézőpontkarakterek – Glokta, Logen, Jezal, Ferro, West és a Kutyaember – legbelső gondolatait is, megértjük reakcióikat és eltérő életszemléletüket, nem éppen idealizált személyiségük valóban hitelesnek hat. Mindezen felül az igazi szórakoztatáshoz még sok „apróság” is hozzájárul – a gúnyos és ironikus megjegyzésektől kezdve a realista környezeten és a remek párbeszédeken át az ügyes történetvezetésig –, de csak együtt adják ki azt a lehengerlő élményt, amiért megéri belekezdeni a nem túl rövid sorozatba.
 
Az már csak külön pozitívum, hogy az utolsó részre a magyar kiadás is sokkal olvasóbarátabb lett, ráadásul a könnyebb lapok mellett újra van tartalomjegyzék, amit érdemes önállóan is szemügyre venni – kevésnek érzem manapság az olyan műveket, ahol címmel látják el a fejezeteket, pedig sokat ad az összképhez. A királyok végső érve egyértelműen emlékezetes zárlata egy kiváló trilógiának, egyben a sorozat legjobbja is, hiszen a kidolgozott karakterekhez érdekes cselekményt alkotott a szerző, minden együtt van, ami egy szinte hibátlan regényhez szükségeltetik. Ugyan a három kötettel elvileg befejeződött a történet, de Abercrombie további művei is ugyanebben a világban játszódnak, így talán hamarosan magyarul is olvashatjuk ezeket.


Szabó Dominik - 2012. augusztus 10.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!