Árpa Attila - Huszár Péter - Szabó Jenő - Fábián István: A sámán öröksége
Írta: Bauman Tamás | 2012. 04. 26.
Sötét kor – különleges cím. Sokunknak talán a középkor ugrik be róla, Árpa Attila és Huszár Péter a Producerek.hu-val azonban máshova helyezik időben ezt a megjelölést: Attila, a hun király halála utáni zűrzavaros időszakba.
Férgek rágta holttestek, megfutamodó harcosok hátukban nyílvesszővel. Valóban baljóslatú események következnek, de ebben a korban is van valaki, aki nem várhat tétlenül, mert feladata van: ő Iddár, a sámán. Hibát követett el? Lehet. Egy hibát, mely sokak életébe kerül. De most jóváteszi. Esküdözik. Hiszünk neki? Talán.
Én mindenképpen örülök, hogy egy ilyen témájú képregény napvilágot látott. Szeretem a nacionalista felhangok nélküli ősmagyar (vagy hun, vagy avar) történeteket. Mert ez is egy időszaka volt történelmünknek – és rokonaink történelmének, így teljes joggal nyúlhatunk vissza ehhez a korszakhoz új történetekért. Ahogy a sorozat címe is sugallja, elég borús tónusú képregényről van szó, amihez a színek és a rajz nagyszerű alaphangulatot szolgáltatnak. Vérvörös nap és ég, fakó táj, vészjósló varjak, összeaszott holttestek, kemény vonások – és a vörös, varjútollakból álló sámánköpeny. Mindezek kemény és erős kontúrokkal még alaposabban kihangsúlyozva – Fábián István és Haránt Artúr nagyszerű munkát végeztek.
A vékony 0. kötet felét a gyűjtők számára nagyon értékes rész foglalja el: karaktertervek. Ezeket a karaktereket – a sámánon, Iddáron kívül – még nem láthattuk „éles bevetésen”, de már nagyon várjuk őket. Miért? Mert stílusosak, kicsit brutálisak, és iszonyatosan jól megrajzoltak – az iszonyatost pedig tessék szó szerint értelmezni. A borítóterv szakaszonkénti – úgymint ceruzarajz, vázlatrajz, tusrajz, színes tusrajz – bemutatása pedig még jobban emelik a füzet színvonalát.
És hogy mi fog történni ezután? Fogalmam sincs, de már nagyon várom – nemcsak a falatnyi, de annál érdekfeszítőbb történettöredék miatt, hanem a látványvilág miatt is. Egyszóval: a Sötét kor sorozat jónak ígérkezik!
Férgek rágta holttestek, megfutamodó harcosok hátukban nyílvesszővel. Valóban baljóslatú események következnek, de ebben a korban is van valaki, aki nem várhat tétlenül, mert feladata van: ő Iddár, a sámán. Hibát követett el? Lehet. Egy hibát, mely sokak életébe kerül. De most jóváteszi. Esküdözik. Hiszünk neki? Talán.
Én mindenképpen örülök, hogy egy ilyen témájú képregény napvilágot látott. Szeretem a nacionalista felhangok nélküli ősmagyar (vagy hun, vagy avar) történeteket. Mert ez is egy időszaka volt történelmünknek – és rokonaink történelmének, így teljes joggal nyúlhatunk vissza ehhez a korszakhoz új történetekért. Ahogy a sorozat címe is sugallja, elég borús tónusú képregényről van szó, amihez a színek és a rajz nagyszerű alaphangulatot szolgáltatnak. Vérvörös nap és ég, fakó táj, vészjósló varjak, összeaszott holttestek, kemény vonások – és a vörös, varjútollakból álló sámánköpeny. Mindezek kemény és erős kontúrokkal még alaposabban kihangsúlyozva – Fábián István és Haránt Artúr nagyszerű munkát végeztek.
A vékony 0. kötet felét a gyűjtők számára nagyon értékes rész foglalja el: karaktertervek. Ezeket a karaktereket – a sámánon, Iddáron kívül – még nem láthattuk „éles bevetésen”, de már nagyon várjuk őket. Miért? Mert stílusosak, kicsit brutálisak, és iszonyatosan jól megrajzoltak – az iszonyatost pedig tessék szó szerint értelmezni. A borítóterv szakaszonkénti – úgymint ceruzarajz, vázlatrajz, tusrajz, színes tusrajz – bemutatása pedig még jobban emelik a füzet színvonalát.
És hogy mi fog történni ezután? Fogalmam sincs, de már nagyon várom – nemcsak a falatnyi, de annál érdekfeszítőbb történettöredék miatt, hanem a látványvilág miatt is. Egyszóval: a Sötét kor sorozat jónak ígérkezik!