Főkép „[A]z alkotmánytörténet elemzése során ráébredtem, minél magasztosabb elveket szögez le egy nép alaptörvénye, annál valószínűbb, hogy az a nép nagy nyomorúságban és szolgaságban él. Az alkotmányok története – a képmutatás históriája…” E megállapítás csupán egyike a tökéletes város, Perfektopolis megalapításához vezető elméleti munkálatok során felmerült gondolatoknak, ám ahhoz, hogy a végső utópia valósággá válhasson, előbb el kell pusztulnia szinte az egész Földnek.
 
A Szentmihályi Szabó Péter regényében elképzelt világállam látszólagos stabilitása és az ellentéteket – legalábbis a felszínen – sikeresen felszámoló demokratikus berendezkedése ellenére a veszte felé rohan, ám ezt csupán egyetlen ember, a keresztnevét tudatosan titkoló Gwandal ismeri fel, aki ki is dolgozza az összeomlást és pusztulást megjósoló világmodellt. Nem véletlen, hogy a helyzet rögtön Isaac Asimov Alapítványát és a pszichohistória tudományának alapjait lerakó Hari Seldont juttatja eszünkbe, különösen, miután megtudjuk, hogy Gwandal úgyszintén a nagy tömegek lélektanát figyelembe véve vonja le komor következtetéseit.
 
De a párhuzam itt rögtön véget is ér, a Földet ugyanis ténylegesen atomholokauszt égeti fel, a túlélők populációja pedig egyrészt a nukleárisan szennyezett területek mutáns törzseiből, másrészt a korábban száműzött és a Satanas nevű kisbolygón menedéket talált maroknyi másként gondolkodóból, valamint az eredetileg a megsemmisítésükre kiküldött katonai különítmény tagjaiból áll össze. Miután a száműzöttek az egyik hadihajó legénységével együtt visszatérnek szülőbolygójukra, nekik kell nemzedékek munkájával létrehoznia és fenntartania a tökéletes társadalmat, melynek irányítója a mindenkori Gwandal, vagyis Perfektopolis kurátora.
 
A külvilágtól lényegében hermetikusan elzárt város falain kívül eközben nem áll meg az evolúció, és az elkorcsosult vagy épp az emberiségtől jól láthatóan különböző törzsek egymás ellen is viaskodva harcolnak a fennmaradásért. Probléma csupán akkor adódik, amikor a tizenegyedik Gwandal különös belső sugallatra elhagyja Perfektopolist, és ostoba balesetet szenved. Ezért két városlakó a keresésére indul, és közben összetalálkozik a kevésbé mutálódott törzs két tagjával, akikkel nem csupán együttműködni kénytelenek, hanem a városbeli nő és az egyik vadember kölcsönös vonzalma miatt még szorosabbra is fűződik kapcsolatuk.
 
Az átlagos sci-fikhez képest szokatlanul igényes stílusban, cselekményvezetésében a modernizmus időkezelési technikáinak alapos ismeretéről árulkodó szerkezeti megoldásokkal íródott meg A tökéletes változat, legnagyobb értéke mégis az a sokszor riasztó társadalmi-politikai elmélet, amely a Gwandal által kidolgozott világmodellekben tárul elénk. A gondolatokból egyértelműen kiviláglik, hogy Aldous Huxley filozófiai irányultságú fikciói éppúgy érezhetően hatottak a szerzőre, mint a tudományos fantasztikum nagy nevei közül Clarke-tól Wyndhamig számosan.
 
Ugyan a hosszabb történet után olvashatunk még néhány humoros, parodisztikus novellát is, melyeket a rövidebb írások előtt „idézett” mottó írójának, John F. Gwandalnak neve kapcsol a kötet jelentős részét kitevő regényhez, mélységükben egyértelműen meg sem közelíthetik a magyar nyelven megjelent antiutópiák egyik legkiemelkedőbb példáját. És ugyan megjelenésekor a regény még kétségtelenül az akkori rezsim bujtatott kritikájaként volt felfogható, számos benne leírt gondolat a mai napig aktuális maradt. Ám a jó sci-fi pontosan attól kiemelkedő, hogy örökérvényű marad, és a pillanatnyi tendenciák projekciója egyetemes, lényegében bármely korszak torzulásaira alkalmazható társadalomkritika kifejezése.
 
Tartalom:
A tökéletes változat (regény)
 
Magyarok az űrben (novellák)
Magyarok az űrben
Magyarország 2009-ben
Nyiha
Történelemhelyesbítés
Rétegek
Isten halott
Időharang
 
Szentmihályi Szabó Péter (Kuczka Péter utószava)