Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Agatha Christie: Chimneys titka

Úgy tűnik az idei ősz a Christie meglepetések évszaka, mivel ez már a harmadik kötet, amit korábban nem ismertem, és elolvasás után részben módosítja az írónőről kialakul elképzelésemet. A Mr. Quin ugyebár a misztikumot tette hozzá a portréhoz, A barna ruhás férfi pedig krimi helyett inkább kalandregényként jeleskedett. Ez a kötet ez utóbbi vonulatot árnyalja oly módon, hogy kevesebb kalandban, és több nyomozásban van részünk. Olvasás közben helyenként a múlt század huszas-harmincas éveinek elismert ponyvaszerzője, Edgar Wallace jutott az eszembe, mivel rá jellemzőek azok a váratlan, úgymond felvezetés nélküli fordulatok, amelyekkel ezúttal Christie is élt. Mindezeken túl, cseppet sem elhanyagolható mértékben a humor is jelen van, az ekkoriban még fiatal (a könyv első ízben 1925-ben jelent meg) írónő szemlátomást jól szórakozik mesélés közben. Kivált a címadó kastély ura, Lord Caterham hozzáállása és beszólásai viccesek.
 
Míg A barna ruhás férfiban egy bőséges kalandvággyal megáldott leányzó játszotta a főszerepet, ezúttal egy kalandvággyal megáldott férfi a mesélőnk. Azért a hölgyek sem hiányoznak a történetből, és természetesen szerelem nélkül is elképzelhetetlen a korabeli ponyva. Christie azért annyiban túllép a kortárs műveken, hogy hősnője, Victoria Rewell nem csupán a két szingliségre feljogosító ok egyikével bír (özvegy), hanem csinos, eszes, és nem utolsó sorban kellő vagyonnal is rendelkezik az önállósághoz. Ja és ragadnak rá a férfiak, akik képtelenek ellenállni a belőle áradó valaminek, ami egyértelműen NEM a szexuális vonzerő, hanem valami eredendő nőiesség.
 
Mindezeken túl már nem sok érdekességet említhetek, hiszen abban nagy újdonság nincs, hogy a regényben politikai ármánykodás (ennek oka az olaj) és trónöröklés keveredik ékszerrablással és gyilkosságokkal. Ez a rész, bár kellőképpen szórakoztató, szememben nem ér fel Poirot, vagy akár Miss Marple vizsgálódásával. Az egzotikumként belekevert erősen balos titkos szervezet (Vörös Kéz), valamint a képzeletbeli Hercoszlovákia (ami nyilvánvalóan Romániát fedi) nem nyújt annyi pluszt, amiért előkelőbb helyezést érdemelne az életműben.
 
Csak ismételni tudom A barna ruhás férfi kapcsán leírtakat: mindenki jobban járt Christie azon döntésével, miszerint kalandregények helyett inkább krimiket írt. Ennek köszönhetően ma királynőként tartjuk számon, nem pedig erős közepes kalandregény-szerzőként. Azért Christie rajongók számára ez is kötelező darab.
 

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november


Galgóczi Tamás - 2011. november 3.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!