Főkép

Timothy Zahn a Star Wars univerzumon belül a Thrawn-trilógiával – melyben az egykori Lázadók történetét bonyolítja tovább –, vált ismertté, s a sorozat olyan jól sikerült, hogy A jedi visszatér hivatalos folytatása is lett, még ha sajnálatos módon film eddig nem is készült belőle. A regényekben megteremti Thrawn karakterét, aki a Császár bukása után magához ragadja a Birodalom maradéka feletti hatalmat, s zseniális taktikai, illetve stratégiai képességeinek köszönhetően majdnem térdre kényszeríti a lassan megszilárduló Új Köztársaságot. A Thrawn keze duológia is ugyanazt ígéri, mint Zahn más könyvei: izgalmat, kalandokat és szórakoztató cselekményt.
 
A Birodalom vezetői számos kísérletet tettek már arra, hogy visszahódítsák elveszített területeiket vagy megdöntsék a Köztársaság hatalmát, azonban minden próbálkozás kudarcba fulladt. A jelenleg hatalmon lévő Pellaeon admirális már belátta, hogy vereségük szinte biztos, ezért inkább a békét sürgetné, még ha ez a nagymoffok, a szektorok uralkodóinak ellenállásába is ütközik. Eközben a Köztársaság újabb belső válsággal küzd, mely talán alapjaiban rendítheti meg, hiszen napvilágra került a Caamas bolygó elpusztításában szerepet játszó nép kiléte, s a Galaxis jelentős része a teljes fajt megbüntetné a valódi bűnösök hiányában.
 
Természetesen az egykori Lázadók legismertebbjei, vagyis az egykori hercegnő, Leia és a Jedi-mester, Luke Skywalker, valamint Han Solo és kétes üzletekkel foglalkozó barátja, Lando Calrissian is fontos szerepet kapnak a történetben, mely – ahogy a szerző más könyveiben is megszokhattunk – kellőképpen fordulatos, tele van izgalommal, lövöldözéssel és más akcióval, miközben a karakterek sem szorulnak háttérbe. Tovább mélyíti a hőseinkről a korábbi regényekben kialakított képet, bár én most sem tudtam sokkal jobban megszeretni őket, mint amennyire a trilógiában sikerült – hiába, nem a kedvenc korom ez az időszak. Ettől függetlenül Pellaeon admirális kimondottan szimpatikus alak lett, még ha Thrawnt nem is sikerült teljes mértékben pótolnia.
 
A titkos szövetségek és tervek szövevénye megadja azt a kissé rejtélyes hangulatot, amely sokat javít az összképen, hiszen a regény kissé lassan indul, Zahn nyugodt tempóban építi fel a különböző szálakat, amelyek ugyan a későbbiekben biztosan fontosak lesznek, egyelőre azonban nem elég érdekesek. A kötet második felétől azonban el lehet merülni a gyorsan pörgő és egyre összetettebbé váló eseményekben – végre izgalmas és lendületes cselekménnyel telnek el az oldalak és nem annak előkészítésével. Az utolsó oldalakon különösen jól szórakoztam, szinte teljesen visszatért a Thrawn-trilógiából ismert légkör, remélem a következőkben is folytatódik ez a stílus.
 
A kötettel az egyetlen probléma, hogy újoncoknak nem biztos, hogy tökéletesen élvezhető lesz. A múlt kísértete gyakran hivatkozik az általam is emlegetett Thrawn-trilógiára, valamint a Jedi Akadémia sorozatra, ezért csak azoknak tudom nyugodt szívvel ajánlani, akik ezeket már olvasták. 2011-ben már második kiadását éli meg a duológia, talán ez is mutatja, hogy érdemes elolvasni a Star Wars univerzum iránt érdeklődőknek, még ha – hozzám hasonlóan – nem is rajonganak az Új Köztársaság idejében játszódó regényekért.

Részlet a regényből