Robert E. Howard: Bran Mak Morn és a piktek
Írta: Uzseka Norbert | 2011. 10. 11.
A Delta Vision Kiadónak korábban is volt egy köre (A képzelet mesterei sorozat), amiért imáimba foglaltam a nevüket. Aztán jött pár szűkös év, de most megint nagyon belehúztak. Van ez a MesterMűvek sorozatuk, ami két részre oszlik, Klasszikusokra és Sci-fikre (utóbbi vonalon az első kiadvány Ursula K. Le Guin-től A rege). A klasszikusokon belül fut a Conan testvérei sorozat, melyben Robert E. Howard kevésbé ismert hőseire koncentrálnak, tematikus felosztásban, sok olyan novellát és akár töredéket, verset, miegyebet is felsorakoztatva, amik magyarul soha nem jelentek meg (de van, ami angolul is csak az utóbbi 1-2 évtizedben).
Cikkem tárgya a Conan testvérei II. alcímet viseli, és egy olyan nép áll a középpontjában, amiről valójában ma sem tudunk sokkal többet, mint Howard korában (Conan a barbár megalkotója mindössze 30 évet élt a múlt század elején). A piktek a brit szigetek olyan korai lakói voltak, hogy a kelták, britek, szászok, normannok mind-mind utánuk érkeztek. A könyvtárakat bújó ifjú Howard egy történelemkönyvben találkozott először a pikt névvel, és azonnal megragadta képzeletét, hogy annyira kevés információ állt róluk rendelkezésre, s hogy még az a kevés is ellentmondásos, mi több, jobbára negatív képet festett a piktekről. Hogy végül is mennyi történelmi alapja van a kötetbe került sztoriknak, az azonban mellékes, sokkal fontosabb, hogy akad köztük pár igazi gyöngyszem. Bran Mak Morn pedig kétségkívül Howard egyik legemlékezetesebb hőse.
A címbéli férfiú a piktek királya, aki elkeseredetten, ám meg nem törve küzd a hódító Róma ellen. Népe réges-régen elkorcsosult, régi nagysága csupán a tisztavérű uralkodók között van meg, amilyen Bran Mak Morn is. A róla szóló történetek egyik meghatározó hangulati eleme az, hogy ő maga is tökéletesen tisztában van vele, hogy harca bukásra, népe kipusztulásra van ítélve. Ennek ellenére, vagy talán épp ezért olyan tartás és konok elszántság dolgozik benne, ami még Conannak is becsületére válna.
A pikt sztoriknak van egy másik közös jellemzője: a sötét, baljós, fenyegető atmoszféra, amire nyilvánvalóan nagy hatással volt Howard levelező-barátja, H. P. Lovecraft. Különösen jelentős ez a hatás „A föld férgei” című, igen félelmetesre sikerült novellában. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy az ifjú Howard is hatott a mizantróp lelkületű, nála idősebb Lovecraftra: amint Kornya Zsolt az olvasás élményét gazdagító jegyzeteiből kiderül, a szintén horrorisztikus „Az éjszaka gyermekei” alapötlete Lovecraft „Suttogás a sötétben” című örökbecsűjében köszön vissza.
A Conan testvérei I. kötetében főszerepet játszó Kull király egy különös varázslat folytán Bran Mak Morn oldalán veszi fel a harcot Róma ellen az „Árnykirályok” című novellában (aminek bérelt helye volna egy alaposabb Howard legjobb művei válogatásban) – de ahogy az előző összeállításban, itt is vannak olyan írások, amik nem kapcsolódnak a könyv központi alakjához. Itt is sorakoznak korai zsengék, jelen esetben az ókori történetek (a babiloni tárgyúak határozottan érdekesek, mert már azokban is megmutatkozik Howard kimagasló hangulatteremtő képessége), illetve olyanok, amik későbbi korokban is játszódnak, ám szereplőjük visszaemlékezik korábbi életeire (amint az egymás változatainak tűnő „A kicsi nép” illetve „Az éjszaka gyermekei” esetében). Emellett bekerült a kötetbe egy western horror is, „Az elveszettek völgye”, ami egyes, már korábban olvasott ötletek újrahasznosítása, de önmagában is megállja a helyét. És akad pár vers is, amik között vannak egész jók, hangulatosak is, mint például a kötetet záró „A sötét völgy lakója”.
Jöhet a III. rész!
Tartalomjegyzék:
I. Ókor
Az idő mélyén
Babilon és Ninive
Arabu háza
Ketten Türosz ellen
II. Bran Mak Morn
Howard és a piktek
Fajunk dala
Az elveszett nép
A piktek és a történelem
Ködből és homályból
Róma ellen
Árnykirályok
Bran Mak Morn
A végső menedék
A föld férgei
A vörös nép asszonya
Csaták a Falon
III. A kicsi nép
Pikt dal
A kicsi nép
Szemléletváltás
Az éjszaka gyermekei
Mak Morn harangja
A sötétség népe
Az elveszettek völgye
A sötét völgy lakója
Részlet a könyvből
Cikkem tárgya a Conan testvérei II. alcímet viseli, és egy olyan nép áll a középpontjában, amiről valójában ma sem tudunk sokkal többet, mint Howard korában (Conan a barbár megalkotója mindössze 30 évet élt a múlt század elején). A piktek a brit szigetek olyan korai lakói voltak, hogy a kelták, britek, szászok, normannok mind-mind utánuk érkeztek. A könyvtárakat bújó ifjú Howard egy történelemkönyvben találkozott először a pikt névvel, és azonnal megragadta képzeletét, hogy annyira kevés információ állt róluk rendelkezésre, s hogy még az a kevés is ellentmondásos, mi több, jobbára negatív képet festett a piktekről. Hogy végül is mennyi történelmi alapja van a kötetbe került sztoriknak, az azonban mellékes, sokkal fontosabb, hogy akad köztük pár igazi gyöngyszem. Bran Mak Morn pedig kétségkívül Howard egyik legemlékezetesebb hőse.
A címbéli férfiú a piktek királya, aki elkeseredetten, ám meg nem törve küzd a hódító Róma ellen. Népe réges-régen elkorcsosult, régi nagysága csupán a tisztavérű uralkodók között van meg, amilyen Bran Mak Morn is. A róla szóló történetek egyik meghatározó hangulati eleme az, hogy ő maga is tökéletesen tisztában van vele, hogy harca bukásra, népe kipusztulásra van ítélve. Ennek ellenére, vagy talán épp ezért olyan tartás és konok elszántság dolgozik benne, ami még Conannak is becsületére válna.
A pikt sztoriknak van egy másik közös jellemzője: a sötét, baljós, fenyegető atmoszféra, amire nyilvánvalóan nagy hatással volt Howard levelező-barátja, H. P. Lovecraft. Különösen jelentős ez a hatás „A föld férgei” című, igen félelmetesre sikerült novellában. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy az ifjú Howard is hatott a mizantróp lelkületű, nála idősebb Lovecraftra: amint Kornya Zsolt az olvasás élményét gazdagító jegyzeteiből kiderül, a szintén horrorisztikus „Az éjszaka gyermekei” alapötlete Lovecraft „Suttogás a sötétben” című örökbecsűjében köszön vissza.
A Conan testvérei I. kötetében főszerepet játszó Kull király egy különös varázslat folytán Bran Mak Morn oldalán veszi fel a harcot Róma ellen az „Árnykirályok” című novellában (aminek bérelt helye volna egy alaposabb Howard legjobb művei válogatásban) – de ahogy az előző összeállításban, itt is vannak olyan írások, amik nem kapcsolódnak a könyv központi alakjához. Itt is sorakoznak korai zsengék, jelen esetben az ókori történetek (a babiloni tárgyúak határozottan érdekesek, mert már azokban is megmutatkozik Howard kimagasló hangulatteremtő képessége), illetve olyanok, amik későbbi korokban is játszódnak, ám szereplőjük visszaemlékezik korábbi életeire (amint az egymás változatainak tűnő „A kicsi nép” illetve „Az éjszaka gyermekei” esetében). Emellett bekerült a kötetbe egy western horror is, „Az elveszettek völgye”, ami egyes, már korábban olvasott ötletek újrahasznosítása, de önmagában is megállja a helyét. És akad pár vers is, amik között vannak egész jók, hangulatosak is, mint például a kötetet záró „A sötét völgy lakója”.
Jöhet a III. rész!
Tartalomjegyzék:
I. Ókor
Az idő mélyén
Babilon és Ninive
Arabu háza
Ketten Türosz ellen
II. Bran Mak Morn
Howard és a piktek
Fajunk dala
Az elveszett nép
A piktek és a történelem
Ködből és homályból
Róma ellen
Árnykirályok
Bran Mak Morn
A végső menedék
A föld férgei
A vörös nép asszonya
Csaták a Falon
III. A kicsi nép
Pikt dal
A kicsi nép
Szemléletváltás
Az éjszaka gyermekei
Mak Morn harangja
A sötétség népe
Az elveszettek völgye
A sötét völgy lakója
Részlet a könyvből