Főkép Mi jelezné jobban az idő múlását a soron következő Feist regény megjelenésénél? Igen, ismét eltelt egy év, és már magyarul is olvashatjuk a Démonháború sorozat második kötetét.
 
A sorozatcím alapján gondolom senkinek nem okoz meglepetést, hogy Midkémián tartózkodó hőseinknek ezúttal is démonokkal gyűlik meg a baja. Legfeljebb azon sopánkodhatunk, hogy a szerző úgy tűnik, nem tud kiszabadulni a mókuskerékből, és egyre nagyobb feladatok elé állítja a szereplőket. Pug helyében már régen felmondtam volna, elvégre az állandó „mentsük meg a világot” effektus nagyon kiborító lehet. Szerencsére nem vagyunk egyformák, és van, aki kifejezetten élvezi a kihívásokat.
 
A sokadik Midkémia történet egyrészt felvonultatja a még életben lévő régi szereplőket (Pug, Thomas, Marcos, Kaspar), másrészt vérfrissítésként az előző kötetben bemutatkozott új arcok is keresik a helyüket a szupertitkos, a világbékén munkálkodó szervezetben. Ez az újítás egyébként úgy gondolom rá is fér a sorozatra, nagyjából az Árnyak Tanácsa óta hiányolom a korai könyvekre jellemző „húha” érzést, ami a két Mágus könyvnél, de még a Birodalom trilógiánál is megvolt.
 
Ez kimondottan átmeneti könyv – olvasás közben ez a gondolat motoszkált a fejemben, kivált az első harmad után. Ugyanis akkor már látszott, túl sok fejleményre nem számíthatok, legfeljebb egy vagy két jelentősebb helyzet kidolgozására jut idő. Ezért kézenfekvő volt a következtetés, Feist ismét kitalált valamit, és az odavezető út miatt volt szükség erre a könyvre. Mondjuk, az még nem derül ki, miféle fenyegetéssel kell majd hőseinknek szembenézniük, de biztosan valami komoly, világraszóló ügy lesz.
 
A nagy menetelésben sajnálatosan kevés idő marad a világ állapotának megismerésére, be kell érjük pár odavetett széljegyzettel. Pedig szerintem sokan kíváncsiak La Mut jelenlegi helyzetére, bekukkantanának Krondorba, vagy az egyik mostani helyszín, Queg is alaposabb bemutatást érdemelne.
 
Ettől függetlenül élveztem A sötétség kapuja című regényt, ami mindent figyelembe véve „szokásos” Feist történet, vagyis izgalmas, jól megírt és ezúttal főként a démonokkal, illetve az Ötödik Pokollal foglalkozik. A hogyan tovább kifejtése a beharangozott trilógiára vár, amit azért várok türelmetlenül, mert állítólag ez lesz az utolsó Midkémia trilógia.
 
Még egy gondolat zárásként. 2011-ben véleményem szerint ilyen borítóval nem illik könyvet kiadni. Nem azért, mert összehasonlítva az angol verzióval, nyilvánvalóan látszik a minőségbeli különbség, hanem mert ennél Feist többet érdemel.
 
Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Az előzmények (Résháború sorozat):
Mágus: A tanítvány
Mágus: A mester
Ezüsttövis
Sethanon alkonya
Vérbeli herceg
A király kalóza I-II.

Résháború legendája sorozat:
Raymond E. Feist-William Forstchen: Nagyrabecsült ellenségem
Raymond E. Feist-Joel Rosenberg: Gyilkosság LaMutban
Raymond E. Feist-Steve Stirling: Sebes Jimmy

A Kígyóháború legendája sorozat kötetei:
A sötét királynő árnyéka
A kalmárfejedelem titka
A démonkirály dühe I-II.
Törött korona

Árnyak Tanácsa sorozat:
Ezüstsólyom karma
A rókakirály
A száműzött visszatér

Sötét háború sorozat:
Az Éjsólyom röpte
Sötét birodalom
Az őrült isten dühe
 
Démonháború sorozat:
A rettegés légiója
A sötétség kapuja

A felsorolás a sorozatok cselekményének időrendi sorrendjét tükrözi.

Kapcsolódó írás:Raymond E. Feist: Mágus - a tanítvány (képregény)