Főkép Mire ez az ajánlóm megjelenik, már közismert tény lesz, hogy a huszadik kötet után nem ér véget a sorozat, hanem a sikerre való tekintettel további öt könyv jelenik meg ebben a formátumban. Egészen pontosan az alábbi címekről van szó:
A fehér folt
A pokol zsoldosai
Egy bolond száz bajt csinál
Menni vagy meghalni
A boszorkánymester
 
Ezek közül legjobban A fehér foltnak örülök, de persze a többi is jó lesz, bár ez kicsit felborítja az előzetes terveimet, de sose legyen nagyobb problémám.
 
E rövid kitérő után muszáj Piszkos Freddel foglalkoznom, mert különben megharagszik, és ki tudja, milyen bosszút áll rajtam. Az előző kötet (Az elveszett cirkáló) sikere után várható volt, hogy Rejtő továbbgondolja az egyik legígéretesebb mellékszereplőjét, és beemeli a feledhetetlen alakok klubjába. Ezért válik a szemünk láttára átlagos statisztából majdnem főszereplővé Piszkos Fred, a tengerek és kikötők jogosan félt és tisztelt figurája, aki talpig koszosan és velejéig anyagias szemlélettel járja a világot, s akinek terveit egyszerű halandó fel sem fogja.
 
Mivel szerepe szerint most a háttérben matató gazfickót alakítja, kellett mellé egy málészájú balek, aki magára vonzza a rivaldafényt, és mindezeken felül kellőképpen kemény gyerek, hogy túlélje a megpróbáltatásokat. A kiválasztott nem más, mint Fülig Jimmy, aki szegről-végről Csülök lelki társa, bár szerencsére belőle hiányzik a romantikus személet. Színre lépése talán az egyik legjobban sikerült regénykezdés, amit Rejtő könyvben olvashatunk.
 
„- Uram! A késemért jöttem!
- Hol hagyta?
- Valami matrózban.
- Milyen kés volt?
- Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
- Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?
- Kagyló.
- Hány részből?
- Egy darabból készült.
- Akkor nincs baj. Megvan a kés!
- Hol?
- A hátamban.
- Köszönöm...
- Kérem... A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagylóritkaság.
- Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem...
- Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.
- De én sietek, kérem! És mit tudja az ember, hogy mikor jön az orvos? Kés nélkül mégsem mehetek éjjel haza.
- Az orvos itt lakik a közelben, és a kocsmáros triciklin ment érte. Ha szurkált uram, hát viselje a következményeket.
- Hohó! Azért, mert magába szúrnak egy kést, még nincs joga hozzá, hogy megtartsa. Ez önbíráskodás! Hála Istennek, van még jog a világon.
- Nem is jogra hivatkoztam, hanem orvostudományra. A kocsmáros szerint az a recept, hogy bent maradjon a kés. Orvosi rendelet!
- Az orvos rendelkezzék a saját holmijával, a kés az én műszerem!”
 
Egyszerűen zseniális példája annak, miként viselkedjünk az élet abszurd helyzeteiben. Az pedig különösen figyelemre méltó, hogy a beszélgetés közben a felek végig udvariasak maradnak, fel sem merül a személyeskedés vagy a gyalázkodás (nem mintha ez jellemző lenne Rejtőre).
 
Az ígéretes kezdés után sem laposodik el a színvonal, ezúttal is egy őrült kalandba csöppenünk Jimmy és Piszkos Fred társaságában, aminek során kikötői kocsmákba és úri szalonokba is bekukkantunk. Menet közben sok pofon és még több fura, alvilági figura tűnik fel, s cseppet sem meglepő módon még szerelemre is jut idő. Míg korábban nehezményeztem Fred kidolgozatlanságát, ez most teljes mértékben pótlásra került, talán egyedül a gyerekkoráról nem esik szó.
 
Rejtő sokadik remek húzása Jimmy levelezésének közreadása: ez legalább akkora élményt jelent, mint annó Török Szultán postájának olvasása. Jimmy, aki köztudomásúlag hadilábon áll a szabályokkal és törvényekkel, a helyesírással is sajátosan bánik. Az akarat és a szándék megvan benne, de a tudás sajnos nem, így az elkészült levelei kétszeresen is szórakoztatóak, egyrészt tartalmuk, másrészt kivitelezésük okán.
 
Ez is olyan Rejtő könyv, aminél nem az a kérdés, mikor olvassa el az ember, hanem az, hogy hányszor.