Főkép

A Star Wars univerzum legismertebb története, vagyis a Skywalker-család kalandjai előtt közel ezer évvel is háború uralkodott a Galaxisban, melyet Drew Karpyshyn a Darth Bane-trilógiában örökített meg. A sorozat első kötete bizakodásra adott okot, hiszen újszerű megközelítése és a szokottnál sötétebb hangulata érdekes témával párosult, s együtt egy izgalmas, fordulatos és szórakoztató könyvet eredményeztek. A folytatás sem maradt el tőle, ugyanolyan kellemes kikapcsolódást nyújt, még ha a szerző vétett is közben néhány apróbb hibát a cselekményszövésben.
 
A trilógia első része a fiatal Dessel szegény sorból való kiemelkedését és a Sith-renden belüli előre jutását mutatja be, ezzel szemben A kettő szabálya már hatalma teljében írja le Darth Bane életét. A fiatal szénbányász hihetetlen erőknek parancsoló Sith Nagyúrrá vált, azonban emberfeletti tudása még mindig nem elég ahhoz, hogy elérje végső célját, a Jedik teljes megsemmisítését. Tapasztalatait és ismereteit tovább kell adnia, ezért tanítványául fogadja Zannah-t, a hatalomra és gonoszságra éhes lányt, akivel együtt talán még nagyobb hatalomra tehet szert. Eközben az Erő világos oldalán állók többsége nem is sejti, hogy Bane létezik és terveket sző elpusztításukra, csupán egy újonc Jedi-lovagnak, Johun Othone-nak vannak kétségei a teljes biztonságuk felől.
 
Ugyan még mindig sötét és komor hangulat uralkodik, azonban az előző kötettel szemben nagyobb hangsúlyt kap a Jedik oldala is. Jobban megismerjük a korai Köztársaság szervezetének tagjait – amikor még jelentősebb szerepet játszottak a Galaxis mindennapjaiban –, ezáltal a légkör kicsit szelídebbé és barátságosabbá válik, miközben a regény tovább színesíti és bővíti az adott korra vonatkozó ismereteinket. A kötet azokhoz is közelebb kerülhet, akik eddig sokallták a sötét oldal képviselőit, akik pedig eddig is élvezték, még jobban elmerülhetnek a kevésbé ismert időszak leírásaiban.
 
Hasonlóan A pusztítás útjához, most is szórakoztatóan és gördülékenyen zajlanak az események, amelyek még mindig sok izgalmat rejtenek magukban. Egyedül az utolsó fejezetek felé éreztem, hogy a történetvezetés nem tökéletes, mintha a karakterek következetlenül és bután cselekednének, s ez egy kicsit rontott az összképen. A szereplők – ahogy korábban is megszokhattuk – kidolgozottak és jellemvonásaik ellenére is kedvelhetőek, még ha az új figurák egymás közti viszonyának kidolgozására nem is fektetett túl nagy hangsúlyt a szerző.
 
Mindezek ellenére nagyobb probléma csak a könyv hosszával van, ugyanis majd’ száz oldallal rövidebb az előző kötetnél és szívesen olvastam volna még tovább. Túl sokat nem változott a kezdetekhez képest, a főbb jellemzői megmaradtak, továbbra is szórakoztató és izgalmas a történet, amelyhez több érdekes karakter és egy korábban nem túl ismert kor társul. Én kíváncsi vagyok A gonosz dinasztia címet viselő harmadik részre is, remélem még jobb lesz, mint az előző kötetek.