Főkép

Jack London nem a fantasy műveiről híres, talán inkább ifjúsági regényíróként tartják számon, hiszen olyan művek fűződnek a nevéhez, mint A vadon szava, a Fehér agyar vagy A beszélő kutya. Mint ahogy Kornya Zsolt előszavából megtudjuk, az utókor irodalomtörténészei elsősorban a könyveiben szereplő politikai vonatkozás miatt ismerték el, habár szép számmal írt fantasztikus elbeszéléseket is. A Kóbor csillag is egy az utóbbiak közül, bár nem a megszokott értelemben vett fantasy, sokkal inkább egy megrázó környezetbe ágyazott kalandregény.
 
Darrell Standing életfogytiglani büntetését üli a San Quentin-i börtön falai között, miközben szörnyű kínzásokkal próbálják a fegyház vezetői elérni, hogy egy olyan ügyben is valljon, amelyet el sem követett. Azonban a borzalmas tortúrák nem törik meg a lelkét, ugyanis felfedez magában egy képességet: képes szétválasztani a szellemét a testétől, s a csillagok között utazva visszaemlékezni korábbi életeire. Lélekvándorlásai során felidézi az elmúlt korokat, amikor kalandvágyó tengerészként, római légiósként, amerikai telepesfiúként, magányos hajótöröttként vagy éppen szerelmes arisztokrataként küzdött a sors viszontagságai között.
 
A fantasztikus irodalom kezdeteihez tekinthetünk vissza, abba a korba, amikor még hiányoztak az ilyen típusú regényekből az orkok, az elfek és a nagy erejű varázslók népes seregei, s a hangsúly elsősorban a mondanivalón és a karaktereken volt. Előbbi leginkább London társadalomkritikus szemléletében nyilvánul meg, de a szellem szabadságát és halhatatlanságát hirdető filozófiája is szerves részét képezi a műnek. A kötet vége felé előkerül a szerelem örök témája is, melyről kicsit túlnyújtottan és önmagát ismétlő módon ugyan, de mélyen szántóan beszél.
 
A számos eltérő jellem megteremtése nem egyszerű feladat, de London nagyszerűen megoldotta. A különböző életek közötti váltás gördülékenyen működik, kivétel nélkül gyorsan sikerült megteremteni az új helyszínek által megkövetelt hangulatot. A Nephi-sivatag fullasztó, feszült és reménytelen légköre szinte sugárzik a lapokról, mint ahogy Jeruzsálem veszedelmes és végletekig vallásos környezete vagy Korea egyszerre vidám és baljós világa is. A karakterek ugyan sok vonásukban hasonlóak, mégis különböznek egymástól, mindannyian más típust testesítenek meg, eltérő a viselkedésmódjuk és a céljaik is. Ezáltal válik minden történetrész újdonsággá, s lesz önmagában is kalandos és szórakoztató.
 
Az események folyása szerinti jelen, a fegyházban eltöltött idő kínokkal és fájdalommal terhes képét mutatja Darrell Standing szomorú és megható életének, s így erős kontrasztot alkot a korábbi életek kalandosabb, s talán boldogabb világával, még ha lelkének majd’ minden reinkarnációjában el is kellett viselnie hasonlóan súlyos megpróbáltatásokat. A kötet vége felé kezdett túlzásba esni London, legalábbis a hátam már borsódzott a sok jelentős tettet véghez vivő személyektől, akik mind rendkívül szilárd jellemmel bírtak, de a befejezéshez közeledve már inkább csak benyomásokat és pillanatnyi képeket látunk a csillagok közötti kalandokból, így nem válik igazán zavaróvá.
 
1924 után másodjára adják ki a Kóbor csillagot, amely a többé-kevésbé újrafordított szöveg mellett egy igen mutatós borítót is kapott. Nem csak a fantasy irodalom rajongóinak érdemes beszerezni, hanem a drámai és megrázó emberi sorsok iránt érdeklődőknek is élvezetes olvasmány lehet ez a kalandos motívumokkal átszőtt börtönregény.

Részlet a regényből