Főkép Sarwat Chadda napjainkban játszódó regényének középpontjában a köztünk élő templomos lovagok maroknyira fogyatkozott rendje áll, akik eltökélten, minden erejükkel küzdenek a Gonosz ellen; vámpírokat karóznak, vérfarkasokat üldöznek, a Földön ragadt, holt lelkeket segítenek át a túlvilágra. Egy nap a Jeruzsálemből hazatért fiatal orákulum, Kay súlyos hibát követ el, amivel veszélybe sodorja a Rendet és annak célját.


A kötet főszereplőjéről, Billi SanGrealről tíz éves korában eldőlt, hogy a templomos lovagok közé fog tartozni, apja - akitől a pokolbéli démonok is tartanak - szigorú szabályok szerint neveli, magatartásából minden szeretetteljes megnyilvánulás hiányzik. Egész életét a küldetés határozza meg, barátai nincsenek, az iskolában állandóan büntetésben van a folyamatos kiképzés miatt, és a gyámügyi hatóság rajta tartja a szemét, mert attól tartanak, a lány kék-zöld foltjait az apja okozza, akit a felesége megölésével vádoltak. Billi a tipikus lázadó lány, aki szabadulni próbál nyomasztó kötelességei alól, amelyeket nem ő választott; normális életet szeretne, hogy a legfőbb baja az esedékes házi feladat legyen, és hogy legyen egy szerelme, akire mindig számíthat.
 
Chadda világfelépítésében a keresztény mitológia, azon belül az angyalok játsszák a fő szerepet, de Salamon király és John Dee, I. Erzsébet tanácsadója is sokszor említésre kerül. Dee neves tudós volt, matematikával, csillagászattal és geográfiával is foglalkozott, de a regényben a másik kutatási területe kerül előtérbe: az okkultizmus, valamint egy rejtélyes tükör, amely Salamon királyé volt, aki a tükör segítségével foglyul ejtette az angyalok egy csoportját, a grigorikat, más néven Figyelőket. Ennek a bővebb kifejtését, illetve az angyalok bemutatását hiányoltam a történetben.
 
A korábbi, gyakran lesújtó vélemények miatt a legrosszabbra felkészülve kezdtem Az ördög csókja olvasásába, de a várakozásommal ellentétben nem okozott tengermély csalódást a könyv, bár még ráfért volna némi munka: a világfelépítése nagyon vázlatos, csak pár részletet tár az olvasók elé, és kellett volna még néhány fejezet, hogy hatásosabb legyen a végső, epikusnak szánt összecsapás. Plusz szerepel egy logikai hiba is: „Letette a lerobbant bringát, és felszállt az éjszakai buszra... Átfutott a Fleet Streetről nyíló sikátorokon...” - a két mondat között nem említi az író, hogy a főszereplő leszállt volna a buszról.
 
A legnagyobb pozitívum számomra a történet baljós, sötét hangulata volt, majdnem feledtette az ifjúsági regények kliséit – összességében pozitív élményt jelentett a könyv, várom a folytatást, mely Dark Goddess címmel jelent meg.