FőképSorozatlázban égek. Ehhez hasonló érzés utoljára olyan amerikai szappanoperák esetében kerített hatalmába, mint a Jó barátok, vagy a Szívek szállodája. Gondolok itt arra a sürgető, mindent elsöprő vágyra, hogy mielőbb hozzájussak, és egyedül maradjak a sorozat legújabb részével, majd rohamléptekben belevessem magam a friss történések forgatagába. E jelenség szerves része az a jólesően sajgó, kiüresedett állapot, amikor a végére érve egy évadnak, résznek rádöbbenek, hogy megint jó pár hónap telik majd el reményteli, zaklatott várakozással, mire megjelenik a folytatás. Addig pedig a mostanra már személyes jó barátaimmá avanzsált szereplők sorsa nyitott marad, és, mint egy hirtelen elnémult telefonbeszélgetés esetében, nincsen reményem rá, hogy bármilyen új információt szerezzek életük alakulásáról.
 
Leiner Laura A Szent Johanna gimi könyvsorozata a fentiekben leírt függősséggel vett le a lábamról, és velem együtt gyanútlan, várakozással teli olvasók ezreit. A több mint 5700 Facebook „barátot” számláló sorozat mára már valóságos kultusszá nőtte ki magát. Nem csak a regénynek létezik saját oldala a Facebook-on, de van Szent Johanna suliújság, olvasói kör, sőt az egyes szereplőknek is van külön identitása a közösségi portálon belül, ismerősnek jelölhetjük így többek között például Renit és Arnoldot is. Az oldalakon egymást követik a különféle kvízjátékok, rajzversenyek, „beszélgetős” délutánok.

Őrület, de működik. Hogy miért? Mert a sorozatot körülvevő virtuális világ nem pusztán ügyes marketing szüleménye, hanem lelkes rajongók tartják életben, hogy egyrészt áthidalják az egyes kötetek megjelenése közti időt, másrészt pedig közelebb kerüljenek a könyvek szereplőihez, és egy kicsit ők maguk is Szent Johanna gimisekké válhassanak. Ezen internetes felhajtás odaadó követőjeként már meg sem lepődtem azon az amúgy magyar könyvek esetében ritkának számító jelenségen, hogy a 4. kötet dedikálással egybekötött exkluzív megjelenésének két napján tömve volt az újlipótvárosi L&L ifjúsági könyvesbolt, a környékbeli padok nagy részét pedig a regényt olvasó, és abból szemezgető lelkes tizenévesek vették birtokukba.
 
De vajon mi is a titka ennek a sorozatnak? Mi áll a Szent Johanna láz mögött?
Már az első két rész elolvasását követően arra a következtésre juthatunk, hogy a fiatal írónő bizony tud valamit: rendkívüli tehetséggel bír nemcsak a tizenéves, de az idősebb korosztály érdeklődésének felkeltése és tartós fenntartása terén is. Nyolc részesre tervezett sorozatában kedves, életszerű, szerethető karaktereit modern környezetbe helyezve, humoros hangnemben számol be egy gimnáziumi osztály mindennapjairól, mai magyar fiatalok csínytevéseiről, problémáiról, öröméről, bánatáról.  Itt és most rólunk, nekünk ír.

Míg az első két rész cselekményét tekintve talán picit lassúbb folyású, a harmadik és negyedik rész már szinte filmszerűen pörgős, forrongó indulatok, snittszerű fordulatok, hirtelen érzelmi kitörések, váratlan események egész sora jellemzi az Egyedül, és a Barátok című köteteket. Ahogyan a való életben is egy világ választja el a zöldfülű elsős gimnazistát az állandóan ingadozó hangulatú, merész tizenhat éves kamasztól, úgy Leiner Laura is érzékletes képet rajzol a már megváltozott, bizonyos tekintetben érettebb, mindemellett, ha lehet, még szertelenebb, kezelhetetlenebb fiatalokból álló 10. b osztályról.  

A kis közösség tizedikre teljes mértékben összerázódik, az osztályon belüli kapcsolatok, legyen az erős vonzalom, vagy éppen ellenszenv, elmélyülnek. Tanúi lehetünk az igaz barátságokkal járó első, valódi konfliktusoknak, súlyos félreértéseknek, valamint az iskola falain belül és kívül zajló számos kamaszbalhénak. Míg a harmadik részt, amint azt a címe is előrevetíti, átitatja Reni magánya, barátai különféle okoknál fogva, de kissé magára hagyják, szerelme félreérti; addig a negyedik részben főhősnőnk azt tapasztalja meg, milyen is az élet a nagy kibékülés után, valamint, hogy nem minden az, aminek látszik: fiúbarátai indítékai egész mások, mint amit addig feltételezett.

Reni szülei eddig javarészt ok nélkül rettegtek a nagybetűs tinédzserléttől, mostanra azonban kicsi lányuk már valóban nyakig van a változó korban. Egyik pillanatban eljön a világvége, Reni a szó szoros értelmében belebetegszik a bánatba, míg rövid időn belül megújult buzgalommal készül a legújabb iskolai bálra, vagy könyvesbolti kirándulásra. A felnőtt társadalom számára ijesztő kalandokba bonyolódik, kétszer is „eltűnik” szülei és tanárai engedélye nélkül. Ez persze nem jelenti azt, hogy az elmélyülten gondolkodó, érzékeny lány alaptermészete megváltozna, Reni továbbra is elkötelezett olvasókörös, másokra odafigyel, készséges, empatikus, kiemelkedően ír, ennél jóval csapnivalóbban rajzol, és meglehetősen kevés lelkesedést tanúsít a testnevelés iránt, bár édesapja kedvéért ez utóbbi jellemzőjén némiképp változtatva hetente jár a helyi sportklubba. Az úgymond kamaszos elhajlásai a teljes háttér ismeretében, amely számunkra megadatik, hiszen a naplójából tájékozódunk a történésekről, teljességgel érthetőek, és nem végzetesen súlyos tettek.
 
Leiner Laura sikerét többek között talán pontosan ez a fenti leírásban is utolérhető hitelesség adja. Az eddig megjelent négy kötetben szereplői látványos érési folyamaton mennek keresztül. Ugyanakkor írónőnk nem tűzi ki célul, hogy a deviancia kirívó példáival foglalkozzon könyveiben. Hősei a felnőtté válás útjára épp, hogy rálépő átlagos, néha kissé talán túlzottan is „laza”, ám, de jó érzésű, sokszínű, vidám, humoros fiatalok, akik „közülünk valók” és ily módon a velük való azonosulás számunkra, olvasók számára nem csak könnyű, de törvényszerű is.
 
E látásmódhoz pedig tökéletesen illeszkedik Leiner Laura továbbra is magával ragadó stílusa, életszerű párbeszédei, könyvei aprólékosan kidolgozott cselekménye, és a számtalan további fejlődésre okot adó, lezáratlan szál, amelyek segítségével egy valóságszerű, de mégis fiktív, a sajátunknál egy hajszálnyival édesebb, romantikusabb, ideálisabb, izgalmasabb világba röpít minket.  Sorozata álmodozásra késztet, nem csoda hát, hogy divatot teremt, hiszen Laura egy olyan virtuális iskolát hoz létre, amelybe legszívesebben mi is járnánk.