Főkép

Az ember azt hinné, a világ minden gyilkos halálával kicsikét jobb lesz. Jo Nesbo azonban nem így gondolja, nála úgy tűnik, csak rosszabb lesz minden – legalábbis állandó főszerelője, Harry Hole számára. Hiába halt meg társa gyilkosa, szerelme (Rakel) szakított vele, mivel veszélybe sodorta fiát (Oleg), ráadásul Hole úgy érzi, a fegyvercsempész ügy még koránt sincs kellő mélységben felderítve, szerinte a háttérben még magasabb rangú rendőrök (esetleg katonák, vagy hivatalnokok) állnak. De az ügyről levették, újra magányos, főnöke pedig nyugdíjba megy, s utódja a jelek szerint egyáltalán nem olyan ember, aki elnézi beosztottjai egyéni módszereit. Szóval hiába közeleg a karácsony, a világ egyáltalán nem tűnik ígéretes helynek Hole számára – ekkor azonban előkerül egy hulla.
 
A szerző ezúttal újszerű történetmesélést próbál ki rajtunk: egymással párhuzamosan három-négy szereplő mondja a magáét, s ez bizony próbára teszi az olvasót. Ugyanis a narrátorok fejezeten belül is váltakoznak, és különösebben nem veszkődnek a cserék jelzésével. Persze nem lehetetlen feladat a beazonosítás, és utólag teljesen érthető, mi miért történik – csak éppen szokatlan az előzőekhez képest.A történet egyébként szokás szerint izgalmas és letehetetlen, Nesbo ezúttal úgy összekuszálja a szálakat, hogy nyomozó legyen a talpán, aki kifésüli és rendbe rakja azokat. Az pedig külön pikantériát ad az egésznek, hogy a gyilkosság a norvégiai Üdvhadsereg sorain belül történik. Ez a helyzet nem csak a szervezet megismerésére ad lehetőséget, hanem Hole hitbéli nézeteinek közreadására is.
 
„Gondjaim vannak az olyan típusú vallásokkal, amelyek szerint a hit önmagában elegendő ahhoz, hogy az ember a mennybe jusson. Vagyis aminek az az eszményképe, hogy az ember oly mértékben manipulálja a saját józan ítélőképességét, hogy végül elfogad olyan dolgokat, amiket az értelme egyébként képtelen akceptálni. Merthogy az intellektuális leigázásnak ugyanaz a modellje, mint amit a diktatúrák követtek mindig is: egy magasabb értelem ideája, ami nem szorul semmiféle bizonyításra.”
 
Úgy gondolom, akik szerették Jo Nesbo eddigi könyveit, azok ezúttal sem csalódnak, akik pedig csak most ismerkednek, azok biztosan beszerzik majd az előzményeket.