Főkép Bizony sok-sok éve már annak, hogy utoljára olvastam ezt a Verne könyvet, ráadásul az a Vázsonyi Endre magyarította kiadás volt, úgyhogy kíváncsi voltam, miben más a 2010-es verzió. Nos, például abban, hogy az eredeti francia címet sikerült hibásan leírni. Ebben a kiadásban ugyanis eredeti címként L`Île mystérience szerepel, viszont Verne csak L`Île mystérieuse című regényt írt. Ezek után érthető, ha egy darabig párhuzamosan olvastam a két könyvet, így hamar kiderült, hogy Majtényi Zoltán fordítása gördülékenyebb – nem csoda, ha az utóbbi évtizedekben rendszerint ezt használták fel a kiadók.
 
A könyv eredetileg három részre bontva jelent meg 1874 januárja és 1875 decembere között, s hamar a legnépszerűbb Verne művek közé került, valamint tudtom szerint ennek létezik a legtöbb filmes feldolgozása, ami teljesen érthető, hiszen talán ebben érvényesül a legjobban a szerző hitvallása (korának elképzelésével megegyezően), ami nem más, mint a tudomány és a technika mindenhatóságába vetett bizalom.
A lakatlan szigetre vetődött főszereplők ugyanis külső segítség nélkül, pusztán tudásukra és elszántságukra támaszkodva újrateremtik a civilizációt, amivel valóra váltják a szociológusok álmát, és nem csupán azt bizonyítják be, mennyire kevés „hozott” eszközre van szükség egy viszonylag magas technikai szint megteremtésére, hanem azt is, hogy miként működik demokratikus módon egy kis közösség.
 
Szokás szerint bőven kapunk ismertterjesztést: a tűzgyújtás egyszerű módjától kezdve egészen a nitroglicerin elkészítéséig. Kis túlzással Verne mindent megoszt az olvasóval, amit a háttéranyag gyűjtése közben talált. Szerencsére gyakorlata (és szerkesztője) megóv bennünket az unalmasságtól, ugyanis a könyv egyhangú ismeretterjesztés helyett izgalmas Robinzonád, amelyben a maroknyi szökevény (Verne kedvenc járművét, a léghajót használva) egy lakatlan szigetre kerül, ahol nem csupán a mindennapi betevő előteremtését kell megoldaniuk, hanem felvilágosult jenkik módjára a kényelem megteremtése és alkotó energiájuk levezetése is első helyen áll a feladatok sorában.

Verne ügyes kézzel adagolja a feszültséget, legyen az megoldandó mérnöki feladat, erkölcsi dilemma, külső fenyegetés, természeti katasztrófa, avagy titokzatos esemény. Egyszóval van itt minden, mint a búcsúban, csak győzze követni az olvasó a fordulatokat. Ráadásul korábbi regényeire is történik utalás, s ezáltal még izgalmasabb lesz a történet.