Martin Booth: Az amerikai

Egy idősödő alvilági figura – aki itt menő bérgyilkos helyett egyszerű fegyverkészítő – utolsó utáni munkájára készül, hogy aztán végleg maga mögött hagyja korábbi életformáját, és nyugodtan letelepedjen a szeretett nő oldalán valami eldugott világvégi helyen. Ezerszer olvastuk-láttuk már ugyanezt a történetet, mégis, a nálunk eddig ismeretlen Martin Booth tud olyat mutatni a zsánerben, amitől leesik az állunk; méghozzá azzal, hogy a jól ismert történetet nem karfamarkolászós krimibe burkolta, hanem egy lassú, elmélázó, nosztalgikus elbeszélésbe.

Signor Farfalla az olasz kisváros titokzatos amerikai lakója, akit a helyiek miniatúrafestőként ismernek, aki a hegyekbe jár pillangókat festeni – innen a ráragadt név, az igazit senki sem tudja. Mint egy jól kiképzett kém, tökéletesen beolvadt a helyiek közé, ráérősen kávézgat a kávézó teraszán, megvitatja a helyi ügyeket, jóféle borokat kortyolgat esténként a falu papjával, a helyi bordélyházba jár szerelmet keresni, úgy öltözik, úgy beszél, úgy viselkedik, mint bármelyik kisvárosi olasz figura…
 
Amikor magára zárja csodás bérelt lakása ajtaját, és felhangosítja a klasszikus zenét lejátszóján, akkor viszont egy egészen más világba csöppen ő is, és az olvasó is – Signor Farfalla ilyenkor fegyvereket készít, méghozzá a legjobbakat. Igazi művésze ő mesterségének, egyedi műalkotásokat hoz létre, melyek arra hivatottak, hogy emberéleteket oltsanak ki, és olykor megváltoztassák a történelem menetét. Miközben dolgozik, megszűnik számára a világ, csak a fegyver létezik, és a precizitás. Az sem igazán érdekli, ki és mire használja majd alkotását, mint jó művész, ő csak a tökéletes mű létrehozására törekszik, hogy mit vált ki a közönségből, az csak másodlagos.
 
Signor Farfalla története úgy lesz vérbeli thriller, hogy a műfaj összes szabályával szembemegy. Alig történik valami, nincsenek látványos akciók, csak precíz munka, megfigyelés, a sikátorok és a vidéki tájak pontos számbavétele, a megrendelőkkel való kapcsolattartás csendes feszültsége és az üldözők – mert azért vannak – előli ravasz bujkálás. A főszereplő belső monológjai teszik ki a könyv nagy részét, aki elmeséli nekünk addigi életét – már amennyit hajlandó megosztani velünk – folyamatosan ki-kiszólva az olvasó felé, közben nosztalgikus hajlamú öregemberként mereng néha a múlton, saját szerepén, azon, ki is ő, és mi a világban betöltött szerepe, hova jutott és merre vezet az útja, és hogy viszonyul saját, morálisan igencsak megkérdőjelezhető hivatásához.
 
Igazi filozófus veszett el ebben a Signor Farfallában, ahogy nagy adag küldetéstudattal mereng a történelem folyásán és saját történelemformáló szerepén, önkéntelenül is mosolyt csal az arcunkra – íme egy szakmai hiúsággal vert fegyverkészítő. Lazán megbocsátjuk a cselekmény teljes hiányát, ha négyszáz oldalon át beszélgethetünk egy ilyen szellemes, művelt, érdekes partnerrel; aki persze lehet, hogy egészen más, mint aminek mutatja magát. Érdekes, hogy amikor társat kap maga mellé – legtöbbször Benedetto atya vagy Clara, a szerelmes prosti személyében – akkor tűnik gyengébbnek a szöveg, akkor bicsaklik meg az egyensúly. Nem kellenek ők ide, ez a könyv Signor Farfalla könyve, az ő monológjai teszik olyan szerethetővé.
 
És persze a hangulata, a gyönyörű olasz táj, a kristálytiszta levegő, a kanyargós sikátorok, az ezerszínű lepkék, a zamatos borok, az olasz espresso illata a kávézó teraszán – mindez megint csak a főszereplő érzékletes leírásában. Mintha Signor Farfalla maga is eggyé válna a tájjal, a hellyel, a hangulattal. Ő, aki soha nem teremthetett igazi kapcsolatot senkivel – ha meg teremtett, arra rá is fizetett – bensőségesebb viszonyba kerül a tájjal, a középkori kisvárossal, mint bármelyik hús-vér szereplővel.

Krimi létére azt kell mondjam, aki izgalmakat, autós üldözéseket és pisztolypárbajokat keres, ne ezt a könyvet válassza. Ellenben aki szereti az igazi elmélyülős, téli estékre való könyveket, annak ideális választás. Beburkolózva egy takaróba a meleg szobában, egy bögre forralt borral vagy teával, miközben kint hull a hó és világítanak a karácsonyi fények, csodás olvasmány lehet. Ha már nincs lehetőségünk arra, hogy a toszkán hegyek lankáin olvassuk…

Kapcsolódó írás:
Az amerikai (film)