FőképKezdjük talán azzal, hogy a „hadihajó” szó jelen esetben igen tág ismertetésre kerülő típusparkot takar. A szerző a korvettektől a repülőgép-hordozókon át a csatahajókig mindent, még a tengeralattjárókat is ide sorol, így szinte a tengeri hadviselés egész spektrumát megpróbálja lefedni - és ez nagyjából össze is jön neki.

Akárcsak a 101 híres tank, a 101 híres vadászgép vagy a 101 híres bombázó esetében, Robert Jackson most is egy rövid bevezetővel indítja könyvét, amiben – a már említett három „101-es” ismertében nyugodtan kijelenthető, hogy szokás szerint – rövid, ám annál velősebb összefoglalást kapunk a tengeri hadviselés XX-XXI. századi alakulásáról.

Az ismertetéseknél most is ugyanazt a jól bevált metódust alkalmazza a szerző, mint az eddig megismert könyveiben: technikai információk, egy bekezdés a hajó születésének körülményeiről, egy bekezdés a további módosításokról, fejlesztésről, esetleg a leszereléséről, esetenként megspékelve egy-egy érdekesebb történettel. Ezen kívül mindegyik hadihajóról kapunk egy fényképet, illetve egy oldalnézeti rajzot.

A technikai paraméterek részletesen kitérnek a származási helyre, a típusra (cirkáló, repülőgép-hordozó, csatahajó, romboló, tengeralattjáró, fregatt, stb.), a vízre bocsátás időpontjára, a személyzet létszámára, a vízkiszorításra, a méretekre, a hatótávolságra, a fegyverzetre, a hajtóműre és a sebességre.

Az eddigi kötetektől eltérően úgy vettem észre, hogy a technikai paraméterek meglehetősen egységes képet mutatnak, ezúttal nem „csapong” a szerző a különféle paraméterek között válogatva, hanem konzekvensen tartja a megszabott irányt.

Ennél a könyvnél is az Robert Jackson célja, hogy egy-egy konkrét gépet mutasson be az olvasónak a lehetőségekhez képest a legalaposabban, így fejlődéstörténeti ismertetőt ne nagyon várjon senki. Az azért megfigyelhető tendencia, hogy ha egy hajóosztályból, amely több elkészült vagy tervezett hajót tartalmaz, a szerző minimum a többi egység nevét közreadja.

Sajnos meg kell említenem, hogy a könyvben van egy – számomra – nagyon durva elírás/tárgyi tévedés. A német Goeben csatahajó ismertetésénél Robert Jackson könyvében az áll, hogy 1918. januárjában elsüllyesztette a Raglan nevű brit monitor. Ez a valóságban azonban pont fordítva történt; a Goeben küldte a tenger fenekére a Raglan-t és az M-28 jelzésű hajókat.

Bár kis hazánk nem igazán tengeri nép, azért annak örülhetünk, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia egyik hajója, az Erzherzog Karl, mint technikatörténeti kuriózum helyt kapott a könyv lapjain. Ezen a csatahajón alkalmaztak először elektromos mozgatású lövegtornyokat a világon. Igaz, csak a másodlagos fegyverzeten, de akkor is ez akkoriban úttörő fejlesztésnek számított.

Úgy gondolom Robert Jackson könyve összességében eléri a célját: felkeli az érdeklődést a téma iránt; jó alap és utat mutat a további ismerkedéshez a modern tengeri hadviselés iránt érdeklődők számára.