Lawrence Block: Hosszú út a sírkertbe
Írta: Kovács Tímea | 2010. 10. 02.
Miután a Bérgyilkos sorozat már régen a végéhez ért, és augusztusban megjelent a Bernie Rhodenbarr sorozat utolsó kötete is, a magyar Lawrence Block rajongóknak egyedül Matt Scudder maradt.
A alkoholista magánnyomozó történeteiből még hátra van jó néhány kötet, nem kell hát attól félnünk, hogy teljesen Block nélkül maradunk, és persze reménykedhetünk abban, hogy az Agave a nagy népszerűségre való tekintettel bevállal még egy sorozatot az írótól. Addig is olvassuk a legfrissebb, Hosszú út a sírkertbe című Scudder kötetet.
A sorozat nyolcadik része némileg eltér az előző történetektől, Scudder ugyanis ezúttal nem egy rejtélyes gyilkos és/vagy gonosztevő után nyomoz, hanem menekül, és próbálja menteni saját és barátnője bőrét.
Az üldözőből tehát üldözött lesz, a magánnyomozóból egy gátlástalan gyilkos pszichopata prédája, aki rácáfol minden klisére a kemény, rendíthetetlen, faarcú krimihősökről. Ráadásul a történet gyökerei a messzi múltba nyúlnak, még abba az időbe, amikor Scudder a rendőrség kötelékében szolgált, és nem éppen szabályos módon ítéltetett el egy pszichopatát.
Blocknak különleges érzéke van ahhoz, hogy megszerettesse velünk a morálisan nem épp a helyzet magaslatán álló hőseit, gondoljunk csak Bernie-re, az imádnivaló betörőre, vagy Kellerre, a szimpatikus bérgyilkosra, de Scudder sem épp a becsület mintaképe.
Aki New York legaljasabb utcáin akar életben maradni, mint zsaru, vagy épp mint magánnyomozó, annak nem is maradhat tiszta a keze, azonban vannak dolgok, amiktől azért még a leggátlástalanabb zsaruk is óvakodnak.
Ilyen a bizonyítékhamisítás, vagy a hamis tanúzás. Scudder mindkettőt elkövette, hogy rács mögé juttassa azt a James Leo Motley-t, aki zsarolta és megerőszakolta barátnőjét, a nem épp feddhetetlen erkölcsű Elaine-t.
Motley tizenkét év után szabadul, és bosszúhadjáratot indít Scudder és a női ellen...
Igazi pszichopatával van dolgunk, aki élvezetből gyilkol, és előtte jól megkínozza áldozatait. Rettegnek is tőle rendesen, de ki tudja miért, ez a rettegés valahogy nem hatol át a könyv lapjain.
Annak ellenére, hogy a regény izgalmas, és Motley valóban félelmetesen van ábrázolva, nem éreztem azt olvasás közben, hogy megelevenedik és valódi rettegést ébreszt bennem, csak egy jól megrajzolt gonosztevő volt.
Az ajánlások a legemlékezetesebb Scudder-ellenfelet ígérik, és elviselhetetlenül feszült párharcot, ám én bevallom, nem éreztem Motley-t olyan különlegesnek. Ettől eltekintve feszes és izgalmas volt a történet, néhány igazán gyomorforgató gyilkosságnak is tanúi lehettünk, mégis hiányzott valami.
Amiben viszont még mindig páratlan Block, az a jellemábrázolás. Krimiben tán nem is olvastam még hozzá hasonlót.
Scudder, aki két résszel ezelőtt hagyta abba a piálást, ebben a részben is folyamatosan küzd az alkohol utáni vággyal, AA-gyűlésekre jár, rengeteget elmélkedik szétcsúszott életén, és többször is a határára kerül annak, hogy visszacsússzon abba a fertőbe, amiből épp kifelé igyekszik.
Normális emberi kapcsolatai még mindig alig vannak, az előző részben megismert bűnöző, Mickey Ballou és a régről ismert prosti, Elaine áll hozzá a legközelebb.
Ahogy meg is jegyzi, ez sokat elárul róla. Még mindig hajlamos belekötni az utcán ismeretlenekbe, szétveri a hangosan zenét hallgató idiótákat, csak hogy levezesse valahogy azt a feszültséget, amit üldözőjével szembeni tehetetlensége gerjeszt benne.
Kívülről ismeri a New York-i utcákat, gengsztereket, bárokat és éttermeket, mindig tudja, kivel kell beszélnie, kit kell megkennie ahhoz, hogy elérje amit akar, csak épp azt nem tudja, hogyan győzze le saját függőségeit és berögződéseit.
Sokan és sokszor kiemelték már, hogy Scudder a krimiirodalom egyetlen olyan visszatérő hőse, aki komoly jellemfejlődésen esik át, ennek első lépéseit olvashatjuk ebben a kötetben is. Jó úton jár, de még nagyon az elején, és sok akadály van előtte. Kíváncsi vagyok, mit hoznak a folytatások.
A szerző magyarul eddig megjelent művei:
Matt Scudder:
Az apák bűnei
Az apák bűnei
A pusztítás és teremtés ideje
A halál völgyében
Döfés a sötétben
Nyolcmillió halál
Ha a szent kocsma is bezár
A penge élén
Hosszú út a sírkertbe
J.P. Keller:
Bérgyilkos
Bérgyilkos a célkeresztben
Bérgyilkos mindörökké
Bérgyilkos inkognitóban
Bernie Rhodenbarr:
A betörő, aki parókát viselt
A betörő, akit szekrénybe zártak
A betörő, aki szeretett Kiplinget idézni
A betörő, aki Spinozát olvasott
A betörő, aki úgy festett, mint Mondrian
A betörő, aki eladta Ted Williamst
A betörő, aki Bogartnak képzelte magát
A betörő, akit temetni veszélyes
A betörő, aki zabot hegyezett
A betörő, aki portyázni indult
Kapcsolódó írás:A betörő, akit Bernie Rhodenbarrnak hívnak
Részlet a regényből
A alkoholista magánnyomozó történeteiből még hátra van jó néhány kötet, nem kell hát attól félnünk, hogy teljesen Block nélkül maradunk, és persze reménykedhetünk abban, hogy az Agave a nagy népszerűségre való tekintettel bevállal még egy sorozatot az írótól. Addig is olvassuk a legfrissebb, Hosszú út a sírkertbe című Scudder kötetet.
A sorozat nyolcadik része némileg eltér az előző történetektől, Scudder ugyanis ezúttal nem egy rejtélyes gyilkos és/vagy gonosztevő után nyomoz, hanem menekül, és próbálja menteni saját és barátnője bőrét.
Az üldözőből tehát üldözött lesz, a magánnyomozóból egy gátlástalan gyilkos pszichopata prédája, aki rácáfol minden klisére a kemény, rendíthetetlen, faarcú krimihősökről. Ráadásul a történet gyökerei a messzi múltba nyúlnak, még abba az időbe, amikor Scudder a rendőrség kötelékében szolgált, és nem éppen szabályos módon ítéltetett el egy pszichopatát.
Blocknak különleges érzéke van ahhoz, hogy megszerettesse velünk a morálisan nem épp a helyzet magaslatán álló hőseit, gondoljunk csak Bernie-re, az imádnivaló betörőre, vagy Kellerre, a szimpatikus bérgyilkosra, de Scudder sem épp a becsület mintaképe.
Aki New York legaljasabb utcáin akar életben maradni, mint zsaru, vagy épp mint magánnyomozó, annak nem is maradhat tiszta a keze, azonban vannak dolgok, amiktől azért még a leggátlástalanabb zsaruk is óvakodnak.
Ilyen a bizonyítékhamisítás, vagy a hamis tanúzás. Scudder mindkettőt elkövette, hogy rács mögé juttassa azt a James Leo Motley-t, aki zsarolta és megerőszakolta barátnőjét, a nem épp feddhetetlen erkölcsű Elaine-t.
Motley tizenkét év után szabadul, és bosszúhadjáratot indít Scudder és a női ellen...
Igazi pszichopatával van dolgunk, aki élvezetből gyilkol, és előtte jól megkínozza áldozatait. Rettegnek is tőle rendesen, de ki tudja miért, ez a rettegés valahogy nem hatol át a könyv lapjain.
Annak ellenére, hogy a regény izgalmas, és Motley valóban félelmetesen van ábrázolva, nem éreztem azt olvasás közben, hogy megelevenedik és valódi rettegést ébreszt bennem, csak egy jól megrajzolt gonosztevő volt.
Az ajánlások a legemlékezetesebb Scudder-ellenfelet ígérik, és elviselhetetlenül feszült párharcot, ám én bevallom, nem éreztem Motley-t olyan különlegesnek. Ettől eltekintve feszes és izgalmas volt a történet, néhány igazán gyomorforgató gyilkosságnak is tanúi lehettünk, mégis hiányzott valami.
Amiben viszont még mindig páratlan Block, az a jellemábrázolás. Krimiben tán nem is olvastam még hozzá hasonlót.
Scudder, aki két résszel ezelőtt hagyta abba a piálást, ebben a részben is folyamatosan küzd az alkohol utáni vággyal, AA-gyűlésekre jár, rengeteget elmélkedik szétcsúszott életén, és többször is a határára kerül annak, hogy visszacsússzon abba a fertőbe, amiből épp kifelé igyekszik.
Normális emberi kapcsolatai még mindig alig vannak, az előző részben megismert bűnöző, Mickey Ballou és a régről ismert prosti, Elaine áll hozzá a legközelebb.
Ahogy meg is jegyzi, ez sokat elárul róla. Még mindig hajlamos belekötni az utcán ismeretlenekbe, szétveri a hangosan zenét hallgató idiótákat, csak hogy levezesse valahogy azt a feszültséget, amit üldözőjével szembeni tehetetlensége gerjeszt benne.
Kívülről ismeri a New York-i utcákat, gengsztereket, bárokat és éttermeket, mindig tudja, kivel kell beszélnie, kit kell megkennie ahhoz, hogy elérje amit akar, csak épp azt nem tudja, hogyan győzze le saját függőségeit és berögződéseit.
Sokan és sokszor kiemelték már, hogy Scudder a krimiirodalom egyetlen olyan visszatérő hőse, aki komoly jellemfejlődésen esik át, ennek első lépéseit olvashatjuk ebben a kötetben is. Jó úton jár, de még nagyon az elején, és sok akadály van előtte. Kíváncsi vagyok, mit hoznak a folytatások.
A szerző magyarul eddig megjelent művei:
Matt Scudder:
Az apák bűnei
Az apák bűnei
A pusztítás és teremtés ideje
A halál völgyében
Döfés a sötétben
Nyolcmillió halál
Ha a szent kocsma is bezár
A penge élén
Hosszú út a sírkertbe
J.P. Keller:
Bérgyilkos
Bérgyilkos a célkeresztben
Bérgyilkos mindörökké
Bérgyilkos inkognitóban
Bernie Rhodenbarr:
A betörő, aki parókát viselt
A betörő, akit szekrénybe zártak
A betörő, aki szeretett Kiplinget idézni
A betörő, aki Spinozát olvasott
A betörő, aki úgy festett, mint Mondrian
A betörő, aki eladta Ted Williamst
A betörő, aki Bogartnak képzelte magát
A betörő, akit temetni veszélyes
A betörő, aki zabot hegyezett
A betörő, aki portyázni indult
Kapcsolódó írás:A betörő, akit Bernie Rhodenbarrnak hívnak
Részlet a regényből