Lawrence Block: A betörő, aki portyára indult
Írta: Galgóczi Tamás | 2010. 09. 20.
Újra itt van Bernie Rhodenbarr, aki továbbra is imádja New Yorkot, az antikváriumát és a barátait. Mivel azonban a használt könyveladás nem fedezi a napi kenyérrevalót, esténként még mindig kénytelen jövedelmezőbb „másodállás” után nézni, ahol szintén nincs főnöke, és ahol csak a nagy haszonnal kecsegtető betörésekkel foglalkozik.
A könyv elején éppen tuti tippet kap barátjától, aki ezen a közvetett módon kíván bosszút állni egy ismerősén – holmi nőügy, de ez nem érdekes Bernie számára, sokkal inkább a megszerezhető adómentes bevétel.
Mielőtt azonban sor kerülne az éjszakai látogatásra, hősünk botor módon számot vet életének utolsó hónapjaival, s az eredményt annyira elkeserítőnek találja, hogy azonmód Dunának, akarom mondani éjszakának megy.
Esetében azonban a gyógymódot nem az öngyilkosság jelenti, hanem az előzetes tervezés és terepszemle nélkül végrehajtott azonnali betörés. Saját szóhasználata szerint portyára indul.
Mire azonban másnap ebédhez terítenek, Bernie ismét a rendőrség kitüntető figyelmét élvezi. Betörés és gyilkosság a vád, amit sebtiben megejtett házkutatás tetéz. És ezzel még nincs vége a gondoknak, mivel nem sokkal később valakik lelövik az egyik vevőjét az antikvárium előtt – persze ez is csak olaj a tűzre.
Olvasóként ettől kezdve nincs más dolgunk, mint a lehető legszélesebb mosollyal az arcunkon végignézni ezt a véresen komoly bohózatot, amelynek résztvevői között megtaláljuk a csekély értelmi képességgel, ellenben komoly korrupciós hajlammal megáldott nyomozót, a kissé butuska szomszédasszonyt – valamint számos erőszakos alakot.
A befejezés pedig szerfölött hasonlít Agatha Christie Poirot-törtenéteire, amikor is a függönyt csak a fontosabb (illetve életben maradt) szereplők összecsődítése, s a történtek logikus magyarázattal megtámogatott előadása után engedik le.
A belga magánszimathoz képest természetesen van némi eltérés, de ez a helyszínnek (elvégre mégiscsak New Yorkban vagyunk), Bernie irodalomkedvelő hajlamának, s nem utolsó sorban betörő mivoltának köszönhető.
Ezzel a kötettel most jó darabig be kell érnünk, hiszen Block még nem írta meg a következő részt. Búcsúzóul, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor utószó gyanánt a könyv végén a hazai rajongók által Bernie-hez írt versek legjobbjait olvashatjuk.
A szerző magyarul eddig megjelent művei:
Matt Scudder:
Az apák bűnei
Az apák bűnei
A pusztítás és teremtés ideje
A halál völgyében
Döfés a sötétben
Nyolcmillió halál
Ha a szent kocsma is bezár
A penge élén
J.P. Keller:
Bérgyilkos
Bérgyilkos a célkeresztben
Bérgyilkos mindörökké
Bérgyilkos inkognitóban
Bernie Rhodenbarr:
A betörő, aki parókát viselt
A betörő, akit szekrénybe zártak
A betörő, aki szeretett Kiplinget idézni
A betörő, aki Spinozát olvasott
A betörő, aki úgy festett, mint Mondrian
A betörő, aki eladta Ted Williamst
A betörő, aki Bogartnak képzelte magát
A betörő, akit temetni veszélyes
A betörő, aki zabot hegyezett
A betörő, aki portyázni indult
Kapcsolódó írás:A betörő, akit Bernie Rhodenbarrnak hívnak
Részlet a regényből
A könyv elején éppen tuti tippet kap barátjától, aki ezen a közvetett módon kíván bosszút állni egy ismerősén – holmi nőügy, de ez nem érdekes Bernie számára, sokkal inkább a megszerezhető adómentes bevétel.
Mielőtt azonban sor kerülne az éjszakai látogatásra, hősünk botor módon számot vet életének utolsó hónapjaival, s az eredményt annyira elkeserítőnek találja, hogy azonmód Dunának, akarom mondani éjszakának megy.
Esetében azonban a gyógymódot nem az öngyilkosság jelenti, hanem az előzetes tervezés és terepszemle nélkül végrehajtott azonnali betörés. Saját szóhasználata szerint portyára indul.
Mire azonban másnap ebédhez terítenek, Bernie ismét a rendőrség kitüntető figyelmét élvezi. Betörés és gyilkosság a vád, amit sebtiben megejtett házkutatás tetéz. És ezzel még nincs vége a gondoknak, mivel nem sokkal később valakik lelövik az egyik vevőjét az antikvárium előtt – persze ez is csak olaj a tűzre.
Olvasóként ettől kezdve nincs más dolgunk, mint a lehető legszélesebb mosollyal az arcunkon végignézni ezt a véresen komoly bohózatot, amelynek résztvevői között megtaláljuk a csekély értelmi képességgel, ellenben komoly korrupciós hajlammal megáldott nyomozót, a kissé butuska szomszédasszonyt – valamint számos erőszakos alakot.
A befejezés pedig szerfölött hasonlít Agatha Christie Poirot-törtenéteire, amikor is a függönyt csak a fontosabb (illetve életben maradt) szereplők összecsődítése, s a történtek logikus magyarázattal megtámogatott előadása után engedik le.
A belga magánszimathoz képest természetesen van némi eltérés, de ez a helyszínnek (elvégre mégiscsak New Yorkban vagyunk), Bernie irodalomkedvelő hajlamának, s nem utolsó sorban betörő mivoltának köszönhető.
Ezzel a kötettel most jó darabig be kell érnünk, hiszen Block még nem írta meg a következő részt. Búcsúzóul, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor utószó gyanánt a könyv végén a hazai rajongók által Bernie-hez írt versek legjobbjait olvashatjuk.
A szerző magyarul eddig megjelent művei:
Matt Scudder:
Az apák bűnei
Az apák bűnei
A pusztítás és teremtés ideje
A halál völgyében
Döfés a sötétben
Nyolcmillió halál
Ha a szent kocsma is bezár
A penge élén
J.P. Keller:
Bérgyilkos
Bérgyilkos a célkeresztben
Bérgyilkos mindörökké
Bérgyilkos inkognitóban
Bernie Rhodenbarr:
A betörő, aki parókát viselt
A betörő, akit szekrénybe zártak
A betörő, aki szeretett Kiplinget idézni
A betörő, aki Spinozát olvasott
A betörő, aki úgy festett, mint Mondrian
A betörő, aki eladta Ted Williamst
A betörő, aki Bogartnak képzelte magát
A betörő, akit temetni veszélyes
A betörő, aki zabot hegyezett
A betörő, aki portyázni indult
Kapcsolódó írás:A betörő, akit Bernie Rhodenbarrnak hívnak
Részlet a regényből