Főkép Ravenloft története 1983-ban kezdődött, amikor a TSR kiadta a hasonló névre elkeresztelt játékmodulját. Évek alatt kisebb kultusz kerekedett körülötte, olyannyira, hogy 1990-ben önálló világként is kiadták, amelynek sikere nyomán annak rendje és módja szerint következtek a különféle kiegészítők, játékmodulok – valamint a kor divatja szerint a világhoz kapcsolódó könyvek.
 
Bevezetésként a bértollnokként ismert Christie Golden olyan regényt írt, aminek főszereplője egy másik, szintén népszerű TSR világból (Forgotten Realms) érkezik a sötét erők által uralt, ködök övezte földekre. Ezt követően egymás után jöttek ki a változó színvonalú horror sztorik, hogy aztán az üzletpolitika változása véget vessen a sorozatnak.
 
Idehaza a gótikus és horror művek kedvelői örülhettek, hiszen egy darabig magyarul is megjelentek a Ravenloft könyvek, de a hazai sci-fi/fantasy kiadás átmeneti halálával (lásd kilencvenes évek) egyidőben ez a sorozat is megszűnt.
Mindezt persze csak háttérinfóként írom, elvégre ez a könyv önmagában is élvezhető – persze senki se számítson manapság divatos vámpírtörténetre – ez kimondottan régimódi vérszürcsölés.
 
Üzletileg kimondottan jó húzásnak tartom a kiadó részéről Golden könyvének részben újrafordított újrakiadását: egyrészt a most népszerű „vámpírhősők” között talán Jander is megkapja azt a figyelmet, amit megérdemel, másrészt A ködök vámpírja valóban retró élményt jelent.
Napcsillag Jander ugyanis régivágású vámpír, vagyis hat rá a fokhagyma, a szentségek ereje, nem tud átkelni folyóvízen, a napfény számára halálos, nincs tükörképe, rendszeresen vérre van szüksége, hívás nélkül nem tud belépni az ajtón, stb.

Ha belegondolok, a könyv első magyar megjelenése idején (1993) mégis sokan voltak, akik szentségtörésként tekintették alakját, mivel élőhalott létére emberi érzelmei voltak(!), képes volt a szerelemre, megőrizte szépérzékét, vonzódását a természethez.
Márpedig az efféle „különcködés” nem fér össze az olyan mérvadó vérszívók által felállított normákkal, mint például Drakula gróf. Bezzeg ha előre látjuk a jövőt, Buffy, Angel, Trueblood, Twillight fenyegető árnyát, biztos jobban megbecsüljük ezt a modorosságot...
 
Maga a történet a fent vázolt határok között mozog, egyrészt igazodik Ravenloft szabályaihoz, hangulatához – vagyis túl sok vidámságra senki se számítson, másrészt pedig Napcsillag Jander érzelmei lendítik rendre előbbre a cselekményt.
A végeredmény egy véres horrorsztori, ahol a halandó emberek többsége csak áldozatként van jelen, míg az éjszaka teremtményei sokkal izgalmasabb figurák (kivált Strahd von Zarovich, Barovia ura).
 
Utóiratként még annyit: Strahd további két könyvet kapott a sorozatban, illetve aki tudja, mindenképpen olvassa el Golden másik Loftos könyvét (A holtak tánca), mert az is nagyon jó.
 
Részlet a könyvből