Jack McDevitt: Elveszett kolónia
Írta: Hegedűs Tamás | 2010. 08. 13.
Az Elveszett kolónia az Alex Benedict sorozat harmadik, Nebula-díjas része, melyben a Jack McDevitt korábbi munkáiból már megismert XII. évezredi „űrrégész- régiségkereskedőhöz” csatlakozhatunk, hogy egy újabb, a könyv jelenéhez képest a régmúltban történt, de az olvasó számára a távoli jövőben játszódó rejtély felkutatására induljunk.
Amikor egy régi porcelán csészéről kiderül, hogy egy 9000 éve eltűnt űrhajóról származik, Alex, és csinos asszisztense, Chase, nyomozásba kezd, hiszen ez a hajó szállította a Földi elnyomás elől menekülő telepeseket Margóliára, arra az utópisztikus kolóniára, melynek helyét a kitelepülők teljes titokban tartották.
Az azóta eltelt idő alatt az emberiség számtalan világot benépesítet, egy idegen fajjal is kapcsolatba került, de a kolóniáról vagy az oda menekülő emberekről soha senki nem hallott többet. Vagyis Margólia megtalálása nem csak jelentős hírnévvel jár, de az ott talált régészeti leletek mesés vagyont érnek a gyűjtőknek, így főhőseink minden erejüket a kutatásra fordítják. Az sem fog csalódni, aki hozzám hasonlóan az előző két kötetet kihagyva a harmadik résszel kezdi az olvasást, mivel a történet magában is teljesen élvezhető egészet alkot, és valószínűleg az olvasó kedvet kap a sorozat korábbi darabjaihoz is.
McDevitt laza egyszerűséggel mutatja be a sok ezer éve a csillagok közt élő emberiség környezetét és mindennapjait, de a történet inkább krimi, mint sci-fi. A hangsúly ugyanis inkább az ügy részleteit feltáró nyomozáson van, mint a jövőbeli technikai vívmányok vagy valami elborult társadalmi berendezkedés bemutatásán. Gyakorlatilag, ha eltekintünk a csillagközi közlekedéstől és az embereket részben helyettesítő mesterséges intelligenciáktól, akkor kis túlzással, a történet akár napjainkban is játszódhatna.
Ezzel együtt számos érdekes ötlet van benne, és szerintem nagyon szórakoztató lett a könyv. Az írás kellően pörgős, és a cselekmény is elég változatos ahhoz, hogy ne nagyon lehessen letenni, ha egyszer elkezdte olvasni az ember. Bár előfordult, hogy egy-egy helyen azt éreztem, hogy az adott szereplő nem feltétlenül viselkedik logikusan, összességében ez egy igen jól felépített, meggyőző történet.
Az biztos, hogy ezután az előző két részt is el fogom olvasni...