Flesch István: Az isztambuli menedék - Törökország a vészkorszakban
Írta: Galgóczi Tamás | 2010. 06. 25.
Ideje a semlegesekről is beszélni, hiszen a második világháborúval kapcsolatban már annyi könyv, tanulmány jelent meg az egymással hadakozó felekről, hogy szinte alig maradt energia a világégésből kimaradt (vagy majdnem végig kimaradt) semlegesek bemutatására.
Ebbe a csoportba tartozik a részben európai, részben ázsiai Török Köztársaság. Az első világháborúban a Központi Hatalmak szövetségeseként a vesztes oldalon harcolt, aminek területi következményeit a függetlenségi háborúval részben elhárították.
Ezt követően, Mustafa Kemal Atatürk irányításával elkezdődött az ország modernizálása, a vallás és az állam szétválasztása.
Ennek egyik feltétele volt a megfelelően képzett oktatói/tudósi bázis létrehozása. Ebben úgymond kapóra jött a zsidók üldözése a Harmadik Birodalomban, mivel az ott ellehetetlenített tudósok két kézzel kaptak a felkínált álláslehetőségek után. Egy ideig például még arról is szó volt, hogy Einstein az USA helyett ide költözik.
Flesch István könyve ezzel a tudósmentéssel indít, aprólékosan ismertetve az érintettek pályafutását, majd a török felsőoktatásban, modernizálásban betöltött szerepüket. Külön érdekesség, hogy hárman közülük magyar származásúak voltak (Schwartz Fülöp, Péterfi Tibor és Schwarz András Bertalan).
Ezt követően a németek válaszlépéseinek ismertetése következik (csereként „megbízható” tudósokat ajánlottak), valamint a Török Köztársaság helyzete a harmincas-negyvenes évek világpolitikájában. Ez részben segít megérteni a kormány döntéseinek hátterét, okait.
A kötet nem csak sikersztorikat tartalmaz, hanem számos tragikus epizódot is, mint amilyen például az akkori brit uralom alatt lévő Palesztinába tengeri úton menekülők viszontagságai voltak; illetve az utolsó rész az Európa német megszállás alatt lévő országaiba delegált török diplomaták által végzett embermentő tevékenységet ismerteti.
Külön érdekesség, hogy miközben a Török Köztársaság számára nélkülözhetetlen személyek „beszerzése” érdekében komoly diplomáciai lépésekre is hajlandó volt a kormány, addig számos törvény éppen az országban élő vagy korábban török állampolgárságú zsidókat hozta hátrányos helyzetbe.
Flesch István műve igazi hézagpótló kiadvány, s bár terjedelme miatt úgy érzem, a kor megérdemelne egy alaposabb, átfogóbb kutatást, azért haszonnal forgathatják a turkológia iránt érdeklődők.
Ebbe a csoportba tartozik a részben európai, részben ázsiai Török Köztársaság. Az első világháborúban a Központi Hatalmak szövetségeseként a vesztes oldalon harcolt, aminek területi következményeit a függetlenségi háborúval részben elhárították.
Ezt követően, Mustafa Kemal Atatürk irányításával elkezdődött az ország modernizálása, a vallás és az állam szétválasztása.
Ennek egyik feltétele volt a megfelelően képzett oktatói/tudósi bázis létrehozása. Ebben úgymond kapóra jött a zsidók üldözése a Harmadik Birodalomban, mivel az ott ellehetetlenített tudósok két kézzel kaptak a felkínált álláslehetőségek után. Egy ideig például még arról is szó volt, hogy Einstein az USA helyett ide költözik.
Flesch István könyve ezzel a tudósmentéssel indít, aprólékosan ismertetve az érintettek pályafutását, majd a török felsőoktatásban, modernizálásban betöltött szerepüket. Külön érdekesség, hogy hárman közülük magyar származásúak voltak (Schwartz Fülöp, Péterfi Tibor és Schwarz András Bertalan).
Ezt követően a németek válaszlépéseinek ismertetése következik (csereként „megbízható” tudósokat ajánlottak), valamint a Török Köztársaság helyzete a harmincas-negyvenes évek világpolitikájában. Ez részben segít megérteni a kormány döntéseinek hátterét, okait.
A kötet nem csak sikersztorikat tartalmaz, hanem számos tragikus epizódot is, mint amilyen például az akkori brit uralom alatt lévő Palesztinába tengeri úton menekülők viszontagságai voltak; illetve az utolsó rész az Európa német megszállás alatt lévő országaiba delegált török diplomaták által végzett embermentő tevékenységet ismerteti.
Külön érdekesség, hogy miközben a Török Köztársaság számára nélkülözhetetlen személyek „beszerzése” érdekében komoly diplomáciai lépésekre is hajlandó volt a kormány, addig számos törvény éppen az országban élő vagy korábban török állampolgárságú zsidókat hozta hátrányos helyzetbe.
Flesch István műve igazi hézagpótló kiadvány, s bár terjedelme miatt úgy érzem, a kor megérdemelne egy alaposabb, átfogóbb kutatást, azért haszonnal forgathatják a turkológia iránt érdeklődők.