Robert Jackson: 101 híres bombázó / Legendás katonai gépek az I. világháborútól napjainkig
Írta: Mezei Attila | 2010. 06. 02.
Akárcsak a már említett 101 híres tank esetében, most is egy rövid bevezetővel kezd a szerző. Ebben rövid és tömör összefoglalást kapunk a bombázó haderőnemről, annak létrejöttéről, fejlődéséről, ezután pedig következik a 101 darab gép bemutatása.
Az ismertetésre Robert Jackson minden esetben ugyanazt a sémát használja: technikai információk, egy bekezdés a gép születésének körülményeiről, egy bekezdés a további változatokról (hány darabot gyártottak belőlük, hol használták őket), megspékelve egy-egy érdekesebb történettel a géptípus történetéből. Ezen kívül mindegyik gépről kapunk egy fényképet, illetve egy oldalnézeti rajzot.
A technikai paraméterek részletesen kitérnek a gyártó országra, az ellátott feladatkörre (bombázó, torpedóvető, csatarepülő, stb.), a hajtóműre, a teljesítményre (sebesség, maximális magasság, hatótávolság), a tömegre (üres és maximális), a méretekre (hossz, szárnyfesztáv, magasság, szárnyfelület) és a fegyverzetre.
Azt meg kell említeni, hogy a teljesítményadatok ismertetése – részint hiányos adatok miatt, részint mikor mit tartottak fontosabb paraméternek – nem mutat egységes képet. Néhol emelkedési időket kapunk megadott magasságra, néhol a maximális sebességet nem a maximális magasságon kapjuk, néhol a hatótávolságot nem kilométerben adja meg a szerző, hanem maximális repülési időtartamban.
Mivel a kötet célja a konkrét darabok a bemutatása, így ne is várjuk különösebben mélyenszántó magyarázatot, hogy technikai vonalon mi és miért alakult ki, fejlődött ezeknél a fegyvereknél.
Sajnos ki kell térnem pár apró és egy számomra igen bosszantó hibára a könyvvel kapcsolatban: a PZL P.23 Karas lengyel könnyű felderítő-bombázó ismertetésénél tévesen 1938. szeptember 2. szerepel bevetési dátumként a németek ellen, nem pedig 1939. szeptember 2.
A Junkers Ju 88 nagy sebességű hagyományos bombázó és zuhanóbombázó gyártó országa nem az Egyesült Királyság, hanem Németország.
Az Aimot 354 francia közepes bombázó maximális sebessége nem 80 km/óra, hanem 480 km/óra. A Bae (English Electric) Canberra üres tömege saccolva van. A könyv 2008-as megszületése óta ez az adat már elérhető, 9820 kg.
A Republic F-105 Thunderchief leírásánál az első bekezdés egy másik könyvből származik (Robert Jackson: 101 híres vadászgép / Legendás harci repülőgépek az I. világháborútól napjainkig) és a Polikarpov I-153-as vadászgép leírását tartalmazza.
Mindezektől függetlenül úgy vélem, Robert Jackson könyve alkalmas arra, hogy felkeltse bárki érdeklődését a repülőgépek és azon belül is a bombázógépek világa iránt, és útmutatást adjon, hogy merre is lehet esetlegesen tovább lépni a témában.
Az ismertetésre Robert Jackson minden esetben ugyanazt a sémát használja: technikai információk, egy bekezdés a gép születésének körülményeiről, egy bekezdés a további változatokról (hány darabot gyártottak belőlük, hol használták őket), megspékelve egy-egy érdekesebb történettel a géptípus történetéből. Ezen kívül mindegyik gépről kapunk egy fényképet, illetve egy oldalnézeti rajzot.
A technikai paraméterek részletesen kitérnek a gyártó országra, az ellátott feladatkörre (bombázó, torpedóvető, csatarepülő, stb.), a hajtóműre, a teljesítményre (sebesség, maximális magasság, hatótávolság), a tömegre (üres és maximális), a méretekre (hossz, szárnyfesztáv, magasság, szárnyfelület) és a fegyverzetre.
Azt meg kell említeni, hogy a teljesítményadatok ismertetése – részint hiányos adatok miatt, részint mikor mit tartottak fontosabb paraméternek – nem mutat egységes képet. Néhol emelkedési időket kapunk megadott magasságra, néhol a maximális sebességet nem a maximális magasságon kapjuk, néhol a hatótávolságot nem kilométerben adja meg a szerző, hanem maximális repülési időtartamban.
Mivel a kötet célja a konkrét darabok a bemutatása, így ne is várjuk különösebben mélyenszántó magyarázatot, hogy technikai vonalon mi és miért alakult ki, fejlődött ezeknél a fegyvereknél.
Sajnos ki kell térnem pár apró és egy számomra igen bosszantó hibára a könyvvel kapcsolatban: a PZL P.23 Karas lengyel könnyű felderítő-bombázó ismertetésénél tévesen 1938. szeptember 2. szerepel bevetési dátumként a németek ellen, nem pedig 1939. szeptember 2.
A Junkers Ju 88 nagy sebességű hagyományos bombázó és zuhanóbombázó gyártó országa nem az Egyesült Királyság, hanem Németország.
Az Aimot 354 francia közepes bombázó maximális sebessége nem 80 km/óra, hanem 480 km/óra. A Bae (English Electric) Canberra üres tömege saccolva van. A könyv 2008-as megszületése óta ez az adat már elérhető, 9820 kg.
A Republic F-105 Thunderchief leírásánál az első bekezdés egy másik könyvből származik (Robert Jackson: 101 híres vadászgép / Legendás harci repülőgépek az I. világháborútól napjainkig) és a Polikarpov I-153-as vadászgép leírását tartalmazza.
Mindezektől függetlenül úgy vélem, Robert Jackson könyve alkalmas arra, hogy felkeltse bárki érdeklődését a repülőgépek és azon belül is a bombázógépek világa iránt, és útmutatást adjon, hogy merre is lehet esetlegesen tovább lépni a témában.