Főkép John Keegan neve ismerősen csenghet a magyar olvasók számára, hiszen az utóbbi két évtizedben számos könyve került fordítás után a honi könyvesboltokba. Műveinek közös jellemzője a háborúval kapcsolatos témaválasztás, ezen belül azonban rendkívül tág határok között mozog a szerző.
Az általam eddig olvasott írásai közül egyértelműen A második világháború volt a legjobb, nem csak azért, mert a tengernyi idevágó könyv után is képes volt újat mondani, hanem mert eredeti megközelítésben, az események ismertetésén túl a hátországról és az egyes hadviselési módokról is átfogóan szólt.
 
Ezért amikor megtudtam, hogy hamarosan az első világégésről is hasonló terjedelemben értekezik, módfelett kíváncsi lettem.
Titkon trónfosztásban bíztam, elvégre Galántai József hasonló címet viselő könyve harminc évvel korábban jelent meg, s minden erénye mellett (az általam eddig olvasott hasonló témájú művek közül egyik sem ér fel vele) sajnálatos módon nem mentes az (elfogult) politizálástól. Továbbá ennyi idő általában elegendő a történészeknek, hogy új dokumentumok révén új szellemben írjanak a négy évig tartó öldöklésről.
 
Keegan a tőle megszokott alapossággal vág bele 850 oldalas mondókájába, s mire az olvasó eljut a végére, bizony alaposan zsong a feje, elvégre nem csupán a nyugati hadszíntérről, hanem a többi európai frontról, valamint az afrikai és ázsiai eseményekről is beszámol.
Kimondottan érdekes a háborút kiváltó közvetlen előzmény (a szarajevói merénylet) tárgyalása, az 1917-es orosz események menete, s úgy vélem, Bulgária hazánkhoz hasonlítható területvesztése sem közismert.
 
Egyáltalán, ekkora terjedelemnél úgy érzi az olvasó, hogy a szükségesnél jóval több tudásban részesítik. Pedig ez nem így van, mivel például módfelett kevés szó esik a hadigazdálkodásról, az új fegyverek felhasználásáról (tengeralattjáró, repülőgép, zeppelin), miként a háborút lezáró békekötésekkel is csak röviden foglalkozik.
 
Ami miatt mégis odateszem et a könyvet Galántai mellé, az nem más, mint a szerző stílusa. Minden bonyolultságtól mentes az egymás után sorjázó események leírása, s ez némi háttérinfóval kiegészítve áttekinthetővé és olvasmányossá teszi a könyvet.
Igazából azt javaslom, hogy aki teheti, előzményként olvassa el A második világháború első 46 oldalát, mert ezáltal még érthetőbb lesz, miként vált egyáltalán lehetővé a világháború.