Főkép „A Föld akkor is tovább fog melegedni, ha a világ valamennyi országa példásan viselkedik, és drasztikusan csökkenti a káros gázkibocsátást. Lehet, hogy ez nyugtalanító, de mindenestre örvendetesebb hír, mint a korábbi jóslatok voltak a közelgő jégkorszakról. A lehűlés mindig komoly megrázkódtatásokat idézett elő a társadalomban. A felmelegedés viszonyt olykor a kultúra virágzását eredményezte. Ha valamit is tanulhatunk a kultúrtörténetből, akkor a következőt biztosan: az emberek a >jégkorszak gyermekei< voltak – a civilizáció azonban a meleg periódus terméke. A neolitikus forradalom és az ókori fejlett kultúrák kialakulása olyan periódusokban volt lehetséges, amikor valamivel melegebb volt, mint jelen korunkban.”
 
Szeretem azokat a könyveket, amelyek úgy mutatnak be egy tudományos témát, hogy közben végig közérthetőek maradnak, de azért egy kicsi tudást is csepegtetnek az olvasó fejébe.
Wolfgang Behringer pontosan így foglalkozik választott témájával, ami nem teljesen azonos a globális felmelegedéssel, de számos, ott felmerült kérdésre válaszol.

A legfontosabb tanúság, hogy bolygónk éghajlata folyamatosan változik - ez így volt az emberiség előtti időkben és így lesz a jövőben is. Ez alapján a mostani felmelegedést világvégeként beállítani erős túlzás, bár vitathatatlan tény, hogy fajunk történelmét mindig befolyásolták a klímaváltozások.
 
Behringer könyve gyakorlatilag az utolsó nagy jégkorszaktól napjainkig vizsgálja ezeket a hatásokat, és bizony meghökkentő tényekkel szembesíti az olvasót.
Vegyük például az ókori Egyiptomot, aminek állandónak elképzelt társadalma több ízben összeomlott. Úgy tűnik, ezek a válságok egybeesnek a klíma előnytelen változásával, aminek eredményeként elmaradt a Nílus évenkénti áradása – s ennek katasztrofális következménye volt az erre épülő földművelésre.

De hasonló eredménye volt a kis jégkorszaknak is, amely nem csupán a grönlandi viking települések elnéptelenedéséért felelős, hiszen ezzel egyidőben váltak lakatlanná Észak-Anglia, Norvégia és Izland északi részének falvai, tanyái.
További hatásként a korábbinál jóval délebbre került a bor, a búza és a tőkehal termesztési, előfordulási határa, ami ugyancsak komoly következményekkel járt. Persze kedvező változásra is volt példa, mivel ekkoriban tűnt el Európából a malária, a hideg klímát ugyanis már nem bírta elviselni a betegségért felelős szúnyog.
 
Hasonlóan érdekes a szerző véleménye napjainkról. Szerinte nem kell aggódnunk az óceánok vízszintjének emelkedése miatt, mivel az eddigi adatok alapján az előrejelzések a korábban emlegetett tízméteres növekedésnek csupán töredékéről szólnak.
Szóval jobban tesszük, ha a jegesmedvék jövője helyett a sajátunkkal foglalkozunk, s első lépésként megismerjük, miről is van szó valójában, miért felelős az ember, miről tehetnek a vulkánok, és egyáltalán, hogyan változik a klíma.
 
A válaszok és az ezekből következő újabb kérdések megtalálhatóak ebben a könyvben, amit szerintem mindenki haszonnal forgathat.
 
„Az emberek nem állatok, amelyek passzívan ki vannak szolgáltatva környezetük változásainak. Az újkori történelem során a klímaváltozás pozitív fejleményeket eredményezett. Ha a mostani klímaváltozás hosszú ideig tartana – amivel pillanatnyilag nagy valószínűséggel számolhatunk –, csak a higgadt hozzáállást ajánlhatjuk. A világ nem fog összedőlni. Ha melegebb lesz – alkalmazkodni fogunk hozzá.”