Főkép

Tony Parsons az Apa és fia című regényével futott be, nálunk is, és eltekintve a legutóbbitól (Nem lehetsz angyal…),mely a ’70-es évekbeli punk zenei színtérnek állít szubjektív emléket, mindegyik könyve a családról, szeretetről, házasságról és szülőségről szól (de egy kicsit még a punkos is). Az új könyv címe is jelzi, hogy most sincs másként.
 
A regény főszereplője egy angol ügyvéd, a szegény sorból származó Bill Holden, aki Becca nevű felesége ösztönzésére kis családjával (4 éves lányukat Holly-nak hívják) Shanghajba költözik. A bámulatos fejlődést mutató Kína egyik legnagyobb városában minden esélye megvan rá, hogy sokra vigye, pláne, hogy nem fél a munkától, azzal azonban nem számol, hogy a jó kereset mellett nehézségek is jöhetnek. Márpedig jönnek: Holly-ról kiderül, hogy asztmás, nem bírja Shanghaj szennyezett levegőjét, felesége kibukik a kínai élet kegyetlenségétől, és hazaköltöznek. Bill meg ott marad egyedül, húzni az igát, csakhogy közben beleszeret valakibe. A Paradicsom lakóparkban van a lakásuk, de a többi lakó zöme nem feltörekvő külföldi ügyvéd, hanem gazdag házasemberek által kitartott kínai nő. És ezek egyikébe bolondul bele Billünk, amitől persze úgy érzi, hogy kettészakad, meg aztán jönnek az egyre nagyobb bonyodalmak, és végül megeheti, amit főzött.
 
Hát igen. Persze, Parsons nem lenne Parsons, ha ezt a sztorit ilyen szimplán tálalná. Először is, bár nyilván számos saját tapasztalatát írta bele a történetbe, mindvégig igyekszik valamiféle erkölcsi megfejtést találni. Azon el lehet vitatkozni, hogy ez mennyire sikerül – szerintem Bill jobbára szánalmas, illetve nem tudom, mit gondolt, mi lesz ebből… De ugyanakkor el kell ismerni, hogy Parsons olyan témához és úgy nyúlt, amihez és ahogy kevesen tudnának. A megcsalás és megcsalatás kérdéséről nem sok könyv szól férfi szempontból, pláne nem így, hogy próbálná az okokat is megragadni, meg valamiféle pozitív megoldást találni. Már amennyiben ez itt az. Mert a könyv olvasása közben egész sokáig az volt az érzésem, hogy hiteles, de aztán jött egy fura megmentős epizód, és egy olyan befejezés, ami, hát, nem is tudom… Nem lehetetlen, egyáltalán nem, mint ahogy nem is színtiszta happy end, de azért… Valami hibádzik. Vagy a jellemek, vagy a történet.
 
Meg az is zavart, hogy nagyjából az első fejezetben kiderül, kivel fog Bill félrekúrni (már bocs), így nem értettem, hogy mi a jó fenéért kell ezt 400+ oldalon át húzni. És a végére érve is úgy gondolom, hogy simán ki lehetne belőle szerkeszteni vagy 100 oldalt. Túl sok az ismétlés, a tépelődés, a fölös kanyar. Másfelől viszont nagy erénye a könyvnek, hogy egy kicsit legalább bemutatja Kínát. Eljut az evidenciáktól az olyan részekig, amiket az ember nem tudhat a híradásokból, bár azt hinném, hogy aki egy picit belegondol, az rájöhet magától, hogy ha a sok kínai áru, ami Magyarországot is elözönlötte, olyan olcsó, akkor valószínűleg 1. nem minőségi, hanem másolat, 2. rabszolgamunkában készül. De azért Parsons ennél tovább megy, többet mutat meg, és valóban érdemes odafigyelni Kínára, napjaink és a jövő nagyhatalmára, ahol egyaránt jelen van a szédületes gazdasági fejlődés és a legdurvább nyomor és elnyomás.
 
Szépirodalomnak mégsem mondanám a regényt, ahhoz nem elég mélyen szántó és átütő erejű. Ugyanakkor nem is eléggé szórakoztató. Nem ez az első Parsons könyv, amiből hiányolom a humort. Nick Hornby, aki nagyjából hasonló témákról is ír, sokszor alaposabb jellemábrázolásokkal és messze több humorral teszi azt. Vagy akár említhetem John O’Farrelltől a Férfiasan tökéletest, ami szintén hasonló, mégis jobb. Ezzel együtt faltam az oldalakat, mert érdekelt, mit barmol még el Bill, és mi lesz ebből, de nem mondhatom, hogy jól szórakoztam közben. Mert OK, a férfiak ilyen idióta seggfejek tudnak lenni, és közben próbálnak valami mentséget találni, meg megoldani a dolgokat, amiket amúgy sokszor csak az idő oldhat meg, és így tovább. És ezt végül is jól leírta Parsons. De aztán, hogy ezzel adott-e valamit nekem, nem tudom… Az mindenesetre pozitív üzenet, hogy senki nem lehet olyan jó az ágyban, hogy elhagyd érte a gyereked, meg hogy a házaspároknak időről időre újra egymásba kell szeretniük, különben nincs sok esélyük, hogy megmaradjon a házasságuk...