FőképAz eddigi ajánlókból remélem egyértelműen kiderült, megrögzött P. G. Wodehouse rajongónak tartom magam, vagyis minden írását szeretem - a sorozatokat és a sorozatokon kívüli történeteket is.
 
Úgy vélem, ez utóbbiak jelentették Wodehouse számára a kikapcsolódást. Amikor megunta Jeeves kalandjait, vagy a Blandings környékét érintő sztorikat, fogta magát és papírra vetett egy teljesen más szellemben fogant művet.

Ami persze annyira nem más, hogy elveszítené a rá jellemző intellektuális humort, a finom, nem alpári kacagtatást, ami egyszerre épül a mulatságos jelenetekre és a vicces figurákra – s nem utolsó sorban a rá jellemző feledhetetlen párbeszédekre.
 
De mégis eltérnek a megszokottól. Például a Nyári holdfényben a szerző nem ragaszkodik a történet egyik csúcspontjának aprólékos ismertetéséhez, pedig az alapos felvezetés során minden érintett odavezető útját megismerjük, s ez alapján legalább ennyire részletes beszámolót vártam erről a jól eltervezett találkáról. Ám Wodehouse másként döntött...

Vagy ott a szerelmi száll elvarrása, ami más esetben nem így, közvetett módon történik, hanem annak rendje és módja szerint, úgymond páholyból nézhetjük végig az összes érintett (kivált a szerelmesek) egymásra találását.
Ezúttal csak utalás, ráadásul nem is egyértelmű utalás zárja a könyvet. Hmm. Wodehouse képes újat, másként írni.
 
Mindeközben végig tisztában vagyunk azzal, hogy a történet szereplői nagy ívben elkerülik a hétköznapi embereket, vagyis teljes mértékben kihasználják a vagyon és a születés/öröklés révén szerzett rang biztosította elkülönülést.
 
Amikor a két világegyetem mégis összetalálkozik, s az esemény oka nem valamely szükséglet pénzzel vagy más módon történő kielégítése, akkor bizony felszínre kerülnek az osztályellentétek.
 
Erre is találunk példát a kötetben, hiszen amikor a borítón található leányzó megérkezik amortizált fejű utasával a közeli kisvárosba (célja a megfelelő orvosi ellátás biztosítása), kénytelen kötetlen eszmecserét folytatni a hamarjában összegyűlt szájtáti néppel, minek következtében számos, rá nézve kimondottan hátrányos következmény is szóba kerül.
 
A szöveg, mint ahogy azt már megszokhattuk a szerzőtől, szellemes és számos utalást tartalmaz, melyek értéséhez nem árt az angol irodalom alapos ismerete. Szerencsére a fordító hatoldalas jegyzetgyűjteménnyel segíti a hozzám hasonlóan képzetleneket, így tényleg semmi akadálya sincs a felhőtlen szórakozásnak.
 
A szerző életrajza