FőképMindenképpen tiszteletre méltó vállalkozás, amikor egy kevésbé közismert kiadó Wodehouse életművének azon darabjaihoz nyúl, melyek eddig nem kerültek magyarítására. Márpedig a Haxel Kiadó pár éves szünet után (utoljára 2001-ben a Piccadilly Jim jelent meg náluk) új, nálunk kiadatlan kötetekkel örvendezteti meg a hazai Wodehouse rajongókat.
 
Ezúttal egy viszonylag korai zsengét választottak (angolul elsőként 1913-ban jelent meg), aminek legfőbb ismérve, hogy egyetlen későbbi sorozathoz sem tartozik.
 
Sőt, igazából sehová sem tartozik, egyszóval amolyan útkeresésnek számít, amikor Wodehouse még kereste a saját hangját, a szereplőket és a környezetet. Ez többek között azt jelenti, hogy bizonyos helyeztek és szereplők visszaköszönnek a későbbi regényekben – csak kicsit másként.
 
Itt van rögtön a főszereplő Peter Burns, a facér úrigyerek, aki örökségének köszönhetően gondtalanul él London gyönyörű városában, s mivel dolgoznia nem kell, szellemi képességei meglehetősen korlátozottak. Bár az is meglehet, ez utóbbi vele született tulajdonság.
 
Az eseményeket nagyrészt az ő elbeszéléséből ismerjük meg, s úgy sejtem nem árulok el nagy titkot, hogy számos vonása hasonlít Bertie Wooster örökbecsű alakjára. Csak itt még kissé kidolgozatlan, vázlatos.
Például az inasa csupán egyetlen jelenetben szerepel jelzésértékűen, a Wodehouse műveire jellemző zűrös helyzetekbe Peter egyedül mászik bele, és az esetek nagyobb részében nem önerejéből kerül ki belőlük.
 
Úgy sejtem, az író kezdetben főként saját emlékeire hagyatkozva látott neki az alkotásnak, ezért nem véletlen, hogy a számára meghatározó iskolás évekhez nyúl vissza – a történet nagyobbik része ugyanis egy angol vidéki bentlakásos iskolában játszódik, ahol hősünk tanári állást vállal.
Erre a fejleményre persze sem ő, sem a tanítványai nincsenek felkészülve.
 
D ezen még úgy-ahogy túltenné magát a jobb sorsra érdemes intézmény – a nevelési célzattal ide száműzött amerikai milliomos csemete csínytevéseire, illetve közösségromboló személyére viszont már nem.
A többnyire Aranyrögöcskeként emlegetett elkényeztetett gyerek ugyanis nem csupán káros szokásokat honosít meg az angol felsőosztály utódai között (ez már önmagában is megengedhetetlen fejlemény), hanem eszmei értéke folytán (ami egyenlő a szülei váltságdíj-fizetési hajlandóságával) az alvilág vállalkozóbb szellemű csoportjai is felbukkannak a környéken.
 
Bár Az Aranyrögöcske nyilvánvalóan nem mérhető az olyan remekművekhez, mint például a Forduljon Psmithhez!, úgy vélem, egyetlen Wodehouse rajongó polcáról sem hiányozhat.
 
A szerző életrajza