FőképAz emberiség felelőtlen életmódja folyamatosan próbára teszi bolygónk tűrőképességét és bár gyakorlatilag semmit nem teszünk, hogy elkerüljük, vagy elodázzuk az elkerülhetetlent, azért a legtöbbünkben van némi félelem attól, hogy mi lesz majd, amikor tényleg nincs tovább és vajon hogyan fog bekövetkezni a kataklizma.

Az utóbbi évtizedekben többen is megjósolták az apokalipszist, ami valahogy sosem jött el.

A legújabb ilyen jóslat a maják ősi naptárát veszi alapul, ugyanis annak időszámítása 2012. december 21-én véget ér.
Sokan máris biztosra veszik, hogy az ősi civilizáció ezzel arra utalt, hogy innen bizony nincs tovább, s rendre születnek az új elméletek és forgatókönyvek a világ megsemmisüléséről, s persze a szórakoztatóipar is igyekszik kivenni a részét a felhajtásból, hiszen az emberek ijesztgetése jó téma, ami majdnem biztosan sikert is jelent.

Persze könnyen lehet, hogy ezúttal igazuk lesz a majáknak és véletlenül pont akkor tényleg véget ér itt minden. Roland Emmerich nemrég bemutatott filmje egy alapvetően hihető magyarázatot tárt elénk, míg a jelen könyv szerzője némileg megbonyolította a történetet.

Az amerikai sci-fi író könyve jóval agyafúrtabb és hihetetlenebb, mint bármilyen magyarázat, amivel eddig találkoztam.
Ez dicséret és negatívum egyszerre: az ötlet eredetisége ugyan megkérdőjelezhetetlen, mégis kissé túlzásnak találtam az előttem kibontakozó sztorit. Aztán persze elfogadtam, sőt, megkedveltem, mert Strieber egy roppantul izgalmas és pörgős, akcióval teli regénnyel állt elő, sok-sok csavarral és megdöbbentő fordulattal.

Magáról a történetről nem szeretnék sokat elárulni, nehogy lelőjem a poént, de annyit azért elárulok, hogy az írót elmondása szerint korábban földönkívüliek rabolták el, így nem meglepő, ha a hüllőszerű idegen lényeknek komoly szerepük van itt is, de a „hogyan” és „miért” legyen meglepetés.

A könyv stílusa egyébként a hasonló témájú tipikus amerikai (hollywood-i) produkciókéhoz hasonlatos, ami alapján mindenki eldöntheti, hogy hogyan viszonyul hozzá. A hasonlóság amúgy nem véletlen: korábban pont Roland Emmerich volt, aki filmet forgatott a szerző korábbi regénye alapján. Ez volt a Holnapután.

Ami engem illet, én jól szórakoztam a könyvön, tényleg letehetetlen, az első látásra ijesztően nyakatekert történettel is megbarátkoztam.
Maradt azonban két dolog, ami egy kicsit zavart és nem is tudom megbocsátani a szerzőnek: egyrészt kicsit sokallottam a gyomorforgató horrorelemeket, amiket kicsit öncélúnak találtam néhol, másrészt meg úgy érzem, a befejezés nem sikerült olyan jól, mint a könyv többi része.

Az egy dolog, hogy kiszámítható volt, de az igazi baj, hogy érzésem szerint össze is csapta, mintha sürgették volna. Mindezek ellenére a téma szerelmeseinek csak ajánlani tudom a művet.

Részlet a regényből

A kötet itt is megvásárolható