Főkép

Ha ez így megy tovább, a vámpírok hamarosan elérik a spájzot is! Nem is merek belegondolni, mi lesz velünk harminc-negyven év múlva, amikor a mostani divat tartós hullámmá növi ki magát, és nem csak a szépirodalmat fertőzi meg harapásával, nem úgy általában a hétköznapokat is. Addigra egyébként is felébred a világ (Shadowrun), vagy csak egyszerűen elpusztul (maják). Ha mégsem, akkor lelki szemeimmel látom, amikor az elaggott vámpírok iskolai kalandjaik helyett lassan az öregek otthonában élik meg fantasztikus kalandjaikat, amitől minden jóérzésű nyugdíjasnak összefut a nyál a szájában, s az új módinak megfelelően igazítja majd viselkedését, illetve frizuráját. Természetesen ezt is tudom fokozni. Nyugdíjas vámpírok (ez a szóösszetétel már önmagában is vicces), akik még mindig tizenéveseknek gondolják magukat – és ennek megfelelően viselkednek, beszélnek – na, ebbe a lehetőségbe már tényleg beleborzongok.
 
Brrr. Kell ez nekünk? Bram Stoker, mit tettél? Miért kellett az önmagába fulladt gótikus vámpírtörténeteket modernizálni? Nem volt szép az élet Anita Blake, Angel, Buffy, és a többi, hordában kószáló vámpír nélkül? Ráadásul az újkori írók, az eredetiség utáni vágyukban egyszerűen saját fejük után mennek, és kényük-kedvük szerint alakítják az eredeti vámpírmítoszt. Hamarosan felbukkannak a vega vámpírok, akik vér helyett mézet fognak szürcsölni. Duplán brrr.

 

Egyszóval meglátásom szerint jelenleg áldatlan állapot, túltermelés jellemzi a könyvpiac ezen részét, s ki tudja meddig tart mindez. Írni megtanítják az embereket Amerikában, de ez még kevés a boldogsághoz, hiányolom az igazán eredeti világokat, hogy valaki valóban megújító módon alkossa újjá az éjszaka vérszívóit. Ám ez egyelőre még várat magára. Igazából a vámpírok életen túli mivoltával, ennek okaival illetve következményeivel nem tudnak mit kezdeni a hollywoodi forgatókönyveken szocializálódott írópalánták. Amíg megjelenik a várt újító mű, addig a jobb-rosszabb felhígítások közül válogathatok.
 
Itt van például Richelle Mead (született 1976. november 12.), aki számos regény után kezdett bele a Vámpírakadémia sorozatba, amely számomra meglepő módon komoly sikert aratott odakint. Elolvastam, és azt kell mondjam, részben megértem a sikerét. Mead vitathatatlanul jól ír és fogalmaz, párbeszédei illenek egy tizenhét éves tinilány szájába (amennyire ezt meg tudom ítélni), ráadásul furmányos módon, a történet során elhullajtott morzsákból ismerjük meg a történet hátteréül szolgáló világot. Itt egy bekezdés, ott egy mondat, pár gondolatnyi visszaemlékezés, beszúrt könyvidézet, baráti beszélgetések – mindegyik gyarapítja ismereteinket. Ennek ellenére csak annyit tudunk meg, amennyi múlhatatlanul szükséges az adott helyzetben, ami azért messze van az átfogó világképtől. Például az első kötet végén sem leszünk tisztában, miként is működik a vámpírok lakta világ, honnan van pénzük, befolyásuk, kapcsolatuk, miként élnek együtt az emberekkel.
 
Illetve az sem világos, egészen pontosan micsodák a morák, ahogyan ebben a történetben a „jó” vámpírokat nevezik. Az oké, hogy vámpírok, de semmi több. Velük szemben állnak a strigák, akik élőhalottak(!) és a vámpíroknál sokkal erősebbek, cserébe viszont nem tudnak varázsolni(!). Mindenesetre Mead felfogásában a mora ifjúság nem sokban különbözik bármely speciális oktatási campustól, legyen szól Harry Potter sulijáról (felső tagozat persze), vagy valamelyik Disney kreációtól. Hatalmi harcok, szerelem, fura tanárok, alkohol, szexuális érdeklődés és más effélék.
 
Narrátorként eme fura világ fura teremtménye, Rose, a dampyr tini testőrtanonc-lány osztja meg velünk tapasztalatait, miközben vámpírherceg barátnője (Lisa) létét igyekszik megóvni. Mondanom sem kell, a szülők nélkül (úgy látszik a csonka család vámpíréknál is előfordul) felnőtt lányok kellőképpen öntörvényűek, ráadásul a háttérben jóféle ármánykodás is rejtezik, ezért mindig van miért izgulnia az olvasónak. Mead sorozatát egészen addig nem tudom komolyan venni, amíg pár alapkérdést meg nem válaszol. Mert a vérszívás még kevés egy horrorhoz, a demokratikus királyválasztás és a bentlakásos vámpírképző pedig egy fantasy esetében tűnik elégtelennek. Ha valakinek ez az első vagy második vámpíros könyvélménye, akkor nincs nagy baj, de ha olvasta az alapvetéseket, akkor bizony lesznek problémái.

Részlet a regényből