Andreas Eschbach: Hajszőnyegszövők

Eredeti cím: Die Haarteppichknüpfer

Oldalszám: 275

Ára: 2670 Ft

Kedvezményes vásárlás: www.booker.hu 


 

Andreas Eschbach német író, aki nem csak sci-fiket ír, ahogy azt A Jézus-videó című könyve (és a belőle készült film) is bizonyítja. A Hajszőnyegszövők volt az első regénye, és számos díjjal jutalmazták.

 

A történet egy Yahannochia nevű bolygón kezdődik, egy elmaradott, sivatagos helyen. A helyi kasztrendszer élén a hajszőnyegszövők állnak, ám ez nem jelent igazi hatalmat mások fölött, csupán elismerést, mivel egy-egy hajszőnyegszövő egyetlen szőnyeget készít el élete folyamán, méghozzá lányai és feleségei hajából, aprólékos, testet-lelket nyomorító munkával.

 

Miután a hajszőnyeget eladta, a hajszőnyegszövő  a fiának adja az azért kapott pénz, aki abból él egész életében, s aki egyúttal átveszi apja helyét a szövőszék mellett – és adósságát apja felé így a saját fiának törleszti, és így tovább, nemzedékek ijesztően hosszú során át.

Teszik mindezt az egész világegyetemet uraló, fanatikus vallásossággal tisztelt és imádott istencsászár kedvéért, hogy e gyönyörű, ámde abszurd szőnyegek borítsák az ő palotáját.

 

Csakhogy egy nap megjelenik valaki, aki azt állítja magáról, hogy egy másik bolygóról jött (ami önmagában nem jelentene sokkot a népeknek), és hogy egyike a lázadóknak, akik megdöntötték a császár uralmát, sőt, hogy az amúgy évezredek óta élő császár halott. Ezt pedig nem lehet olyan könnyen felfogni, elhinni…

 

Bár ez csak lassan derül ki, a kötet leginkább novellák füzére, melyek mind ugyanazt a monumentális történetet lendítik előre, más-más szempontból.

Nincs központi karakter, minden fejezet más szereplő szemszögéből láttatja az eseményeket, sőt, némileg még az elbeszélés stílusa is különböző (a kezdőfejezet helyenként, s nyilván nem véletlenül, kimondottan bibliai hangvételt üt meg).

 

Így egy rendkívül összetett, monumentális, egyszersmind alaposan felépített történet tárul elénk, amihez viszont egyik-másik hozzászőtt szál gyakorlatilag semmit sem ad, bár kétségtelenül színesíti az összképet.

Arról nem is beszélve, hogy Eschbach annyi különféle kis történetet talált ki ehhez a regényhez, amikből más külön regényeket írna.

 

Ezzel együtt számomra úgy a 150. oldal környékén kezdett igazán izgalmassá válni a könyv, amikor maga a császár is színre lép (az egyik lázadó visszaemlékezésében).

Ám az utolsó oldalakig nem világos, hogy azok a szerencsétlenek valójában miért is szövik a szőnyegeket, és a megfejtés egy picit, ha nem is kiábrándító, de valahogy jobbra számítottam, ennyi előkészítés után.

 

Az is fura volt, hogy Eschbach úgy dobálózik az évtízezredekkel, ahogy az egyik szereplője, a császári archívum őre szerint a lázadók, akik mit sem értenek az általa vezetett gigászi komplexum logikájából, és nem érzik át a történelem súlyát.

 

Míg a Földön 20-30 ezer évvel ezelőtt még kb. csak a cro-magnoni ősemberek léteztek, addig a regény világában 80 ezer év úgy telik el, hogy az egymástól többé-kevésbé elzárt, tehát máshogy fejlődő-változó kultúrák szinte csak minimális különbséget mutatnak.

 

Szóval a sci-fi tudományos vonala nem túl erős, ami nem feltétlenül baj. Mindezt ellenpontozza a sok jól kitalált, valóban színes szereplő és sztori-töredék, és az, hogy Eschbach viszonylag rövid terjedelemben is alapos képet tud festeni mindezekről.

 

Így a Hajszőnyegszövők egy figyelemre méltó regény. Távolról sem alapmű vagy kihagyhatatlan, de érdekes és sajátos annyira, hogy aki valami szokatlanra vágyik, az élvezetet találjon benne.

Kapcsolódó írások:
Interjú Andreas Eschbach német íróval – 2010. január
Interview with Andreas Eschbach – 2010. January
Andreas Eschbach: Összeomlás