|
||||
|
2012. május 17.
Névnapok
Paszkál Andor, Brúnó, Ditmár, Fábiusz, Fabó, Pasztorella, Rezeda, Szalók
E napon született
>> Erik Alfred-Leslie Satie zeneszerző (1866) >> Kern Aurél zeneszerző (1871) >> Henri Barbusse író (1873) >> Alfonso Reyes író (1889) >> Hincz Gyula festő és grafikus (1904) >> Jean Gabin filmszínész (1904) >> Dsida Jenő költő (1907) >> Maureen O'Sullivan filmszínésznő (1911) >> Birgit Nilsson operaénekesnő (1918) >> Peter Mennin zeneszerző (1923) >> Dennis Potter drámaíró (1935) >> Dennis Hopper filmszínész (1936) >> Haumann Péter színész (1941) >> Kóbor János (Omega) énekes (1943) >> Fodor Ákos költő és műfordító (1945) >> Bill Bruford (Yes) zenész (1949) >> Bill Paxton filmszínész (1955) >> Audie Desbrow (Great White) zenész (1957) >> Paul Di'Anno rockénekes (1958) >> Enya (Eithne Ni Bhraoain) énekesnő (1961) >> Trent Reznor (Nine Inch Nails) énekes (1965) >> Jordan Knight (New Kids On The Block) zenész (1970) >> Pék Zoltán fordító (1971) >> Andrea Corr (The Corrs) zenész (1974)
E napon halt meg
>> Sandro Botticelli festő (1510) >> Louis Brassin zeneszerző (1884) >> Szini Gyula újságíró (1932) >> Paul Dukas zeneszerző (1935) >> Balázs Béla (Bauer Herbert) költő és író (1949) >> Bajomi Lázár Endre író (1987)
Egyéb esemény
>> Mascagni: Parasztbecsület operájának ősbemutatója. (1890) >> A nagy zabálás című film bemutatója. (1973) >> Peter Criss kiválik a Kiss együttesből (1980) | ||||
|
Kategóriák:
akció / kaland egyéb gyermek / ifjúsági háborús / történelmi humor ismeretterjesztő / tudományos képregény / manga krimi / thriller romantikus sci-fi / fantasy / horror szépirodalom szórakoztató irodalom A honlapon jelenleg 6254 ajánló olvasható A honlapon jelenleg 70 életrajz olvasható |
Mráz István – Oravecz Gergely: PszichoDzsánki vol. 12009. november 27.
Kiadó: szerzői magánkiadás
Kiadás éve: 2009 Illusztrátor: Oravecz Gergely Kategória: képregény / manga Oldalszám: 22 Ára: 500 Ft Fantáziálunk-e még atomháborúról? A második világháborút követő negyvenöt év éppen elegendő időt adott a hidegháborúban részt vevő minden félnek, hogy elképzelje, milyen lenne a gombafelhők után felnövő nemzedékek élete. Balról Dr. Strangelove, jobbról Leibowitz figyeli a még mindig gyarapodó, de egyre kevésbé releváns fantáziáinkat a nukleáris holokausztról. Magyarország sosem volt a világégés-irodalom középpontjában, ezért magunknak kellett elképzelni, milyen árnyékot vetne a Kárpátok atomvillanáskor. Mráz István és Oravecz Gergely alternatív történelmi útvonalon keresik az emberiség és a magyar kultúra posztnukleáris maradványait. Cinikus szemüket egy névtelen heroinistára vetve barangolják be az újjáépülő felszínt, PszichoDzsánki tekintetén keresztül kitapintva, mivé lehetünk egy minden kegytől megfosztott világban. A képregénysorozat első része három jelenetet foglal magába, amelyben a város és a benne helyét nem találó antihős ismerkedik egymással. A képregény fekete-fehér, éles kontrasztú rajzstílusa illik a junkie kietlen világához, letisztultsága révén pedig első látásra érthető minden egyes képkocka, ami segíti az olvasót a történetre hangolódásban. Illetve, ha nem is a történetre (mert az szándékosan várat még magára), de a főhősre mindenképpen. A junkie erre a romlott világra, akárcsak az olvasó, kívülállóként tekint. Ő már rég eladta magát az ördög vegyi megfelelőjének, személyisége utolsó morzsáit pedig a vélt vagy valós szörnyekkel szembeni csatáira tartogatja. Az a fajta egyszemélyes igazságosztó, akivel senki sem szeretne szembejönni az utcán, mégis mindenki tudja róla, hogy ugyanazokkal a démonokkal küzd, mint az atomtámadások után mindenki: az emberi lélek hiánya őrli fel őt is. Ami lélek pedig megmaradt, azt a rádió sugározza szerteszét a fertővel teli éterbe. A hangok szolgálnak a túlélők egyedüli felüdüléséül ebben a minden reménytől megfosztott életben. A hozzáférhető technika hiányában leáldozott az egykori médiasztárok csillaga, helyette a zenés énekmondást a dalnokok újjáéledő kasztja viszi tovább. Mintha mindenki egy megváltóra várna. Nehezemre esik pontosan követni, hogy mi az, ami eltűnt, és mi az, ami megmaradt a junkie világában: az általunk ismert technika jelentős részét, úgy látszik, nem érintette mélyen az atomkatasztrófa ténye, mint ahogy az energiaellátás is szemmel láthatóan zavartalanul működik. Mi a punkok szerepe Posztnukleáriában? Miért utálják őket ennyire látványosan? Vajon Franco Real, a harmadik történet rádióinterjúból hozzánk szóló hangja és a junkie között elég erős lesz-e a kölcsönhatás, hogy messzire vigye a disztopikus Magyarország hírét? Ez a füzet hatalmas várakozásokkal tölt el, és rendkívül kíváncsivá tesz, hogy a történet milyen árnyalatokat tud majd hozzáadni a fekete-fehér világhoz. Én biztosan ácsingózni fogok a következő füzetre is. Makai Péter Kristóf |
|||
| © Ekultura.hu |
||||
RSS201