FőképMit is várhatok az egyik utolsó, egészen pontosan hátulról a harmadik Jeeves & Bertie Wooster könyvtől? – gondolkodtam el eme kifejezetten érdekes kérdésen, miközben kézbe vettem az idei újrakiadást (előzőleg 1997-ben jelent meg magyarul).
 
Egyrészt a szokásos humort, ami annyira jellemző P. G. Wodehouse írásaira. Azok a buggyant párbeszédek. A lökött arisztokrata figurák. A nem kevésbé lökött környezetük. A vicces helyzetek, amibe a történetek többnyire jó szándékú szereplői keverednek.
 
Valamint számtalan utalás az előző kötetekre, hiszen a nem csekély mértékben idióta angol úrigyerek (Bertie) előzőleg tizenegy részben próbálta elkerülni a házasság nyűgjét oly módon, hogy duplán megnedvesített angolnaként kisiklott azon fiatal leányzók hálójából, akik számára (és az olvasók számára is) felfoghatatlan módon benne látták az ideális férjjelöltet.
 
S azért ne feledkezzünk meg azokról az esetekről sem, amikor bizony a törvény ábrándosnak egyáltalán nem nevezhető keze elől kellett mindenféle furfang révén elmenekülnie (gondolok itt például a híres-neves ezüst marha-fölöző eltulajdonításának ügyére).
 
Mindezen viszontagságokhoz képest elhanyagolható azon időről-időre kiújuló nézeteltérések súlya, melyek Bertie és Jeeves között keletkeznek, általában a helyes öltözék mikéntjének meghatározása végett.
Valami ilyesmit vártam – és nem meglepő módon ezt is kaptam.
 
Történetünk kezdetekor a világ – legalábbis Bertie szemszögéből, aki egy percet nem dolgozott életében – alapvetően klassz hely egy aranyifjú számára.
Nem sokkal később azonban a derült égboltra baljós fellegként tornyosul a hír, mely szerint régi lányismerőse aktuális eljegyzésének felbontásán gondolkodik. Mondanom sem kell, azonnal a helyszínre siet, megakadályozandó a még nagyobb tragédiát, elvégre a hölgy férjjelölt listájának második helyén az ő neve szerepel.
 
Ettől kezdve nincs megállás, képtelenebbnél képtelenebb helyzetekbe kerül a gyűlöletes Totleigh Towersben (eme ellenszenv többek között a nevezetes ezüst marha-fölöző körüli herce-hurcáig nyúlik vissza), ahol gőte, éber házőrző eb, afrikakutató, rögbiző tiszteletes és lököttnek tartott kedvese múlatja az időt – ez utóbbi főként elképesztő tervek kiagyalásában jeleskedik.
 
Talán mondanom sem kell, mindegyik elképzelésében kiemelt szerep jut hősünknek, aki a kivitelezés során a maga „határozott” módján csak ront a helyzeten.
 
Egyszóval ismét egy imádnivaló Wodehouse könyv jelent meg, ami önmagában és persze az előzmények és következmények ismeretében is élvezetes olvasnivaló – már csak ezért sem célszerű kihagyni.
 
A szerző életrajza

Részlet a regényből