Főkép A Képes Kiadó folytatja remekbeszabott sorozatát, melyben Rejtő Jenő klasszikus regényeinek hasonló jelzővel illethető, ’60-as évekbeli feldolgozásait (Korcsmáros Pál műveit) keményfedeles, kiszínezett verzióban adják közre.
Ha semmi mást nem csinálnának, akkor is maximális tisztelet illetné őket ezért.
 
Rejtő alighanem a magyar irodalom legszórakoztatóbb írásait alkotta meg, vagy legalábbis feltétlenül a legnagyobbak és legfontosabbak közé tartozókat. Stílusa, humora, emlékezetes figurái, szállóigévé vált mondatai nemzedékek számára tették őt kultikus szerzővé.
 
Az elveszett cirkáló is a legismertebb és legkedveltebb művei közül való. A legutóbb kiadott Rejtő képregény főszereplője, Piszkos Fred itt is felbukkan, és nem kevesebbet tesz, mint hogy eltulajdonítja az angol admiralitás egyik hadihajóját, a Balmoralt, ami önmagában is kimagasló teljesítmény, ám utóbb sorozatosan kijátssza a nyomába eredő brit flottát, és végül a hajó ágyúit is használatba veszi.
 
Teszi mindezt messze keleten, a’30-as években, amikor épp nem zajlott nagy háború, így a csempészek, kalózok, orgazdák és további hasonlóan kifinomult foglalkozást űző úriemberek is virágkorukat élhették.
 
A kiváló férfiú természetesen nem minden érdek és ok nélkül vállalja a hadihajó eltulajdonlásával járó kockázatot, hanem két fiatalember (Rozsdás illetve Kölyök) felkérésére, melyek közül utóbbi egy kínos gyilkossági ügy óta nem látott bátyját szeretné felkutatni, és a sors úgy hozza, hogy épp nincs más elköthető bárka vagy dereglye a környéken. És így tovább.
 
Mondhatjuk, hogy Az elveszett cirkáló tele van tipikus rejtői húzásokkal és vonásokkal, akár még odáig is merészkedhetünk, hogy aki egyet olvasott, az már nagyon nem fog meglepődni a többin.
De ez mellékes, hiszen a sztori így is izgalmas, és a poénok meg a döbbenetes karakterek miatt mindenképp nagy-nagy élvezet olvasni. Korcsmáros mester képeit meg nézegetni. Kár finomkodni a jelzőkkel, ezek ketten bizony zsenik voltak.