Szergej Lukjanyenko: Ugrás az űrbe

Eredeti cím: Zvjozdü – holodnüje igruski

Oldalszám: 415

Ára: 2990 Ft

Kedvezményes vásárlás: www.booker.hu
 
 

Magyarul kezdetben vala az Őrség tetralógia, ami a jólértesültek szerint hamarosan pentalógiává terebélyesedik.
Na ezt nem olvastam, ellenben számos dícsérő mondatot hallottam róla. Ezért amikor megjelent a szerző új műve, azonmód jelentkeztem rá, és nem sokkal később kíváncsian vettem kézbe a fura borítójú könyvet.

 

Mert akárhogy is meresztem a szemem, a címlapon ez akkor is egy Ikarusz buszra hasonlító valami, meg szanaszét repülő paradicsomok, s az egész mögött valami sokszárnyú repülőféle lapul.
 

Valamikor a távoli jövőben az emberiség végre elhagyja szülőbolygóját, és kijut a nagybetűs Világűrbe, ahol aztán - akárcsak a nagybetűs Életben -, semmi sem olyan, mint azt korábban elképzeltük: szabályok, bonyolult viszonyok, nálunk erősebb IDEGEN életformák várnak ránk, akik/amik gondolkodásmódját a földi lakosság többsége meg sem érti.

 

Ebben a pángalaktikus emberpukkasztó „szövetségben” keresi a mindennapi betevőjét Pjotr Hrumov, a Transzaero űrhajósa.
Teherfuvaros pályafutása akkor törik derékba, amikor egy szép napon szárított volgai hal helyett valami sokkal gusztustalanabbat fedez fel a szekrényében, s ettől nem csak az étvágya távozik fénysebességgel, de elkezdődik élete nagy kalandja is.

 

Lukjanyenko ebben a könyven félelmei javát írta meg a barátságtalan, ámde ennek ellenére lakott világűrről, ahol akárcsak a dzsungelben minden fajnak megvan a maga helye és feladata.

Ügyesen elkerülte a humanoidok népesítik be a mindenséget szemlélet csapdáját, nála ugyanis cseppet sem jellemző az ilyen testfelépítés, és ebből egyenesen következik, hogy a magukat értelmesnek tartó lények gondolkodásmódja is eltérő a miénktől.

Pont, ahogyan elképzelem. A Csillagok háborúja egy ütemre mozduló sokszínűsége, ahol mindenki egyformán látja a mindenséget, számomra zavaróan egyszerűsítő megoldás volt.

 

Az Ugrás az űrbe mindazonáltal cseppet sem unalmas filozofálás a lét elviselhetetlen könnyűségéről (súlytalanság lehet az oka vagy mi a szösz), hanem olyan sci-fi regény, ami egyszerre izgalmas, meghökkentő, elgondolkodtató – s nem utolsó sorban a vége kissé zavaros.

 

Elkerülve a poéngyilkolást, vagyis a befejezés leleplezését, ami egyébként cseppet sem vicces, az utolsó fejezetek alatt lassan meghasadt az elmém.
Egyrészt lenyűgözött a bemutatott társadalom: csak ámuldoztam a felépítésén és működésén; másrészt viszont – pironkodva bevallom – csak nyomokban tudtam követni Pjotr gondolatait, lelkiállapotát.

 

Eddig a szerző alábbi regényeiről írtunk:
Szergej Lukjanyenko: Éjszakai Őrség
Szergej Lukjanyenko – Vlagyimir Vasziljev: Nappali Őrség
Szergej Lukjanyenko: Alkonyi Őrség
Szergej Lukjanyenko: Utolsó Őrség
Kétszázadik – 24 fantasztikus novella
Szergej Lukjanyenko: Ugrás az ismeretlenbe