Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

George R. R. Martin: Trónok harca

Első pislantásra ne riasszon meg senkit a könyv vastagsága, A Gyűrűk Ura sem volt rövidebb. És ugye ott is terjengősen, ráérősen kezdődött a történet, s jópár fejezet eltelt, mire az ifjú hobbitkák nekivágtak a nagyvilágnak. Na, a Tűz és Jég dala sorozat első kötetében is eltelik némi idő, mire az olvasó tájékozódik a szereplők felől, és lesz egy halvány elképzelése arról, miféle események is zajlanak éppen Hét Királyságban.

Szereplők. Vitathatatlanul ez az egyik erőssége Martinnak. Ahogy szépen haladunk a történetben, egyre többen lépnek színre, hogy aztán a 7-10 központi alak élményeiből bontakozzon ki az igencsak összetett mese. A felvonuló sokaság ellenére nincsenek kidolgozatlan jellemek, a szerző alaposan beavat bennünket hősei és antihősei lelkivilágába, akik céljaikkal, vágyaikkal és gyengeségeikkel együtt válnak hús-vér alakokká (már ha egyáltalán van ennek a kifejezésnek értelme egy fantasy mű kapcsán). Korántsem tökéletesek, hol az eszük, hol pedig a szívük irányítja őket. Vannak barátaik, emlékeik, tanácsadóik, ellenségeik, és korántsem tévedhetetlenek. Nehéz lenne meghatározni, ki közülük a legmegnyerőbb. Nekem személy szerint Lord Eddard Stark, Észak Kormányzójának balkézről született fia, Havas Jon vált a kedvencemmé.

A történetről egyébként gyakran Shakespeare királydrámái jutottak eszembe, amelyekben a különböző főúri családok viszálykodásai meghatározták Anglia jövőjét. Bár időnként a magyar középkor is beugrott, például a Hunyadi család és ellenlábasaik révén. Ez utóbbi hasonlítást nagymértékben megkönnyítették az időnként felbukkanó magyar nevek is (Janos, Sandor). Persze biztos ami biztos, nem csupán nemesi ármánykodásról szól a történet, hiszen a havas északon egy részleteiben nem ismert fenyegetés is megjelenik, amely vélhetően majd csak később fog döntő szerepet játszani.

Mindent összevetve George R. R. Martin tollából olyan igényes fantasy regény jelenet meg végre magyarul, amely karakterábrázolásával lekörözi a kortársak többségét, miközben a történet összetettségére, mozgalmasságára sem lehet panasz.


Galgóczi Tamás - 2009. július 18.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!