Anthony Sheenard: A Főnix ébredése

A Dreamworld regénysorozat címe egy kissé csalóka lehet, főleg a legújabb kori magyar sci-fi és fantasy rajongók számára.
Az angol nyelvű cím, és az újra angol álneve alatt publikáló szerző – az épp aktuálisan fordított irányú, manapság inkább magyar néven publikáló írói tendencia okán – egy átlagos, ezredfordulós fantasy-t vetít előre, szerencsére azonban ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk.

A Dreamworld, igaz, a klasszikus fantasy elemeit sorban felvonultatja, mégis alapvetéseit tekintve inkább lehetne sci-fi, vagy alternatív történelmi regény, mivel az egész tervezett sorozat abból a feltételezésből indult ki, hogy az írott történelem, a bevett, rögzült tudományos elméletek nem fedhetnek le mindent.

Az alkotók olyan kérdéseket boncolgatnak, hogy honnan is származik az emberiség, hová tűntek a legendáinkban, mítoszainkban élő más értelmes fajok bolygónkról, sőt a könyvek a kultúrtörténelem nagy visszaeséseire, felvirágzásaira is igyekeznek választ adni, mindezt persze egy élvezetes kalandregény köntösébe bújtatva.
 
Az első regény, A Főnix ébredése egy barcelonai grafikus és egy kallódó budapesti fantasy író története ebben a lassan kettőssé váló világban; ideát és odaát.
Azok közül, akik most e cikket olvassák, minden bizonnyal sokan hördülnek fel és emlegetik a kilencvenes évek végi kultuszteremtő, cyber alkotás – azóta már trilógia – címét.

Be kell, hogy valljam, én is így tettem, aztán komoly meglepetés ért, s nem egy újabb Mátrix-klónnal találtam szembe magam. Egy élvezetes új világ tárult ki előttem, amely hatással van a mi fizikai világunkra, s amelyen mi is lassan otthagyjuk kézjegyünket.
 
A Dreamworld, ahogy a nevéből is kiderül egy álomvilág, egy olyan sík, ahová nem testi valónkban, hanem csak lelkünk által juthatunk el. Az emberiség egyfajta közös tudatalattija, amelyet még jó pár misztikus lény és egyéb értelmes faj is benépesít.

Persze ez a világ nem csak afféle tündérkert, amelynek elsőre tűnik. Az ember bárhol ahol megvetette eddig a lábát, előbb utóbb birtokolni, majd ennek folyományaként háborúzni kezdett, ez Dreamworldben sincsen másképp.

Az új kor hajnalán, az ezredforduló környékén felnyíló kapukon átlépő kevesek, az álmodók hamar részeivé válnak e világ történéseinek, s másféle szemléletükkel, csekélyebb, vagy épp komolyabb mérvű ismereteikkel pedig mind jobban befolyásolják ezt az álomvilágot.

Ha pedig mindez nem lenne elég, még ki is derül, hogy az álmodók, a kiválasztott kevesek, akik a két világ érintkezése idején átléphetnek a határokon tényleg kiválasztottak. Igazi hősök, akiknek eredeti rendeltetése színesíteni, építeni, fejleszteni ezt a világot.

A Dreamworldbe –  teremtője akarata szerint –, csak azok léphettek be, akik elég nagyot álmodtak ahhoz, hogy a valóság ne legyen képes valóra váltani ötleteiket, az igazi álmodók.

Azonban korunkban, a kiábrándultság korában azok, akikben van elég erő álmodni, akik nagyra hivatottak legtöbbször képesek a többiek fölé emelkedni, vezetni a náluknál kevesebbeket.
Emiatt persze, mint napjainkban minden más, ez a szemlélet, és az eredeti nagy terv is idejétmúlttá vált.

A régi időkben a szabályok szerint csak azok a látnokok vajákosok, hadvezérek és tudósok ébredhettek fel adott kultúrájuk csúcsán a Dreamworldben, akiknek nem volt lehetőségük ötleteiket kibontakoztatni a való világban.

Manapság azonban annyian vágynak el világunkból, annyi a nagyszerű elkallódott elme, hogy az álmodók nem csak a legnagyobb formátumú emberek soraiból kerülnek ki, hanem a társadalmunk perifériájára szorult, különböző alternatív szemléletű csoportok tagjai közül is, akik nem találják köztünk a helyüket.
 
A Dreamworld a mi világunk szélsőségeit nyögi, miközben számunkra is felsejlik egy sötét jövőkép, amelyet az álmodók számának rohamos növekedése vetít elő.
Az emberek egyre inkább odaátra vágynak, s közben leszedálva, minimális igények mellett hevernek lakásaik mélyén, hogy élvezhessék az új világ kvázi-valós gyönyöreit és élményeit, egy a miénknél sokkal hosszabb élet szépségeit.

A fogyasztás visszaesik, az emberek elveszítik a munkahelyeiket, s az utcák megtelnek az egyre elégedetlenebb tömegekkel.
Világszerte százezrek, majd milliók élhetik öntudatlanul fekve életüket, nyomorba taszítva a többieket, miközben a titkosszolgálatok és hadseregek is felismerik a Dreamworldben rejlő lehetőségeket.

Álombéli kommandósok üldözik ellenséges országok politikai katonai vezetőit, akiket odaát nem védenek milliók, rakéták és seregek, hogy megtudják, kicsikarják titkaikat egy olyan világban, amelyre nem vonatkoznak a nemzetközi jog és a Genfi Egyezmény cikkelyei.

Persze, mindez a történés nem férhet bele egyetlen regénybe, még, ha olyan vaskos is, mint A Főnix ébredése, amely több mint hétszázezer karakterével, majd’ két átlagos regényre rúgó terjedelemmel bír.
Az első kötet nem többet és nem kevesebbet vállalt magára, mint, hogy bemutassa ezt az új világot, s a kezdeteket, amelyek két teljesen átlagos személy, egy meg nem értett író, és egy kissé link grafikus története.
 
A feszes tempójú regény a mondanivaló mellett persze nem szűkölködik az akcióban sem.
Anthony Sheenard, az ismert sci-fi író ismét, legismertebb regényeinek főhőseihez hasonlóan nem ismert sem tréfát, sem szabályokat és fenekestül fordította fel a kötetek színteréül szolgáló világokat.

Az első könyvben az író az általa jól ismert brit-angolszász mondakör egy alternatív továbbélését dolgozza fel, s mutatja be a mitikus Camelot és Arthur király legendájának „valós” alapjait, miközben romba dönti hétköznapi karakterei életét.

Jómagam a könyvet azoknak ajánlom, akik szeretnek eljátszani a gondolattal: „mi lett volna, ha?”. Azoknak, akik elégedetlenek, azoknak, akik elégedettek, s azoknak is, akik csak valami könnyed, fordulatokban gazdag regényt szeretnének elolvasni.

Egy igazi ajánlónak valahol itt kellene véget érnie, azonban gyakorló könyvvásárlóként még tartozom egy kijelentéssel azoknak, akik szeretik a sorozatokat, azonban manapság minden új regényciklus felé kétkedve fordulnak, mert felteszik a kérdést: „lesz-e folytatása?”.

Bízvást állíthatom, hogy lesz. A sorozat következő része is készül, s tartalmában majd sokkal inkább fókuszál a mi világunk eseményeire, mint az induló kötet.