Főkép Akinek tetszett az író előző két nagysikerű gyerekdolgozat-gyűjteménye, az Én reméljük megúszom és az Isten ingyér teremtett bennünket, az nagy valószínűséggel most sem fog csalódni.
Hiszen Marcello D’Orta ebben a művében is a Nápoly külvárosaiban élő kisiskolások dolgozatait foglalta kötetbe, akik ezúttal kényes témát érintve a szerelemről és a szexről mondják el véleményüket.
 
Néhány alcím a könyvből:
Melyek a főbb különbségek férfi és nő között?
Tudod, hogyan születik a gyerek?
Tudod, mi a homoszexualitás?
Hogyan szaporodnak az állatok?
Mit tudsz az AIDS-ről?
Hogy vélekedsz a házasságról?

Már az óvodások is meglepően okosak a témában, hát még a kisiskolások. Csak éppen a tudásuk hiányos, hiszen ezeket - sajnos - a legtöbbször egymástól, a médiából és a kulcslyukon leskelődésből szerzik, hiszen velük soha senki nem beszélgetett ezekben a témakörökben.
Vajon ők akkor hogyan tanulják meg kezelni a szexualitást, és vajon ők mit mondanak majd saját leendő gyermekeiknek?

Persze ezek a félresikerült mondatok teszik a gyűjteményt bájossá. Merthogy a gyerekeknek mindenről van véleménye, ám ezt nem mindig a legjobbkor, és nem mindig a legmegfelelőbb személynek mondják el.
Bár itt olasz gyermekek írásait olvashatjuk, de ilyen mondatok a világ bármely pontján élő gyermekek szájából elhangzanak, hiszen a gyerekszáj a legőszintébb, és még hátsó gondolattól (és szándéktól) mentes.
 
Csak megjegyezném, amire már rengeteg szülő rájöhetett, hogy a gyermekek se nem vakok, se nem süketek, és még csak nem is buták. A maguk kis észjárásával összerakosgatják a megszerzett morzsákat, amiből persze időnként nem kis sületlenségek jönnek ki. Erről azt hiszem, majd minden szülő tudna mesélni...
 
A könyv nem csak megmosolygatott, de számomra nagyon is tanulságos, illetve elgondolkodtató volt. Már csak azért is, mert a szerelemre irányúló kérdéseket már 4 éves kislányomnál is megfigyelhetek, tehát ez a téma soha nem lehet elég korai.

Véleményem szerint azonban nagyon fontos, hogy mindig őszintén, a korosztályuknak megfelelő válaszokat adjunk a gyermekek kérdéseire. Nem kell se többet, se kevesebbet mondani, mint amennyire éppen kíváncsiak.
Ha kisgyerekkoruktól így teszünk, megnyerhetjük a bizalmukat és nem kell ismereteiket barátoktól, tévéből, internetről titkon összeszedegetniük.
 
Végezetül kedvcsinálónak néhány idézet a kötetből:
 
„Hallottam egy hírt, amiben egy férfi szült magának egy gyereket. És nagyon rosszulesett neki, mert a férfi sokkal kevésbé van hozzászokva a szüléshez, mint a nő.”

„Az én apám munkanélküli, kérdem én, hogyan értene a szexualitáshoz?”

„Tanító úr, én becsszavamra tudtam, mi a szex, de elfelejtettem.”