Főkép

Megtértem! Annak rendje és módja szerint híve lettem az 1925-ben született amerikai írónak, mivel régen olvastam olyan krimit, ami bármiféle előzetes figyelemfelkeltés és hátszél nélkül, elsőre száz százalékig lekötötte volna a figyelmemet. Ez a regény viszont pontosan ilyen: letehetetlen, eredeti meg minden, ami csak eszébe jut az olvasni szerető embernek.
 
Mondjuk azt már az első oldal előtt sejtettem, hogy lesz benne szex, ám ez csupán azt erősítette meg bennem, hogy a szerző komolyan veszi magát, illetve nem is magát, hanem a szereplőit, akik fura módon kitaláltak, de mégsem tűnnek kitaláltnak. Inkább a valós életből szalajtott embereknek, akik idejük nagyobbik részében nem a törvény betűit követik, hanem valami egészen mást.
 
Eszembe sem jut gonosznak titulálni őket, bár egyik-másik nehézfiú rendelkezik pár rossz szokással. Inkább olyan az egész, mint egy kellőképpen bonyolult rendszer, ahol az egymásra ható erők a fennálló egyensúly megőrzésére törekszenek. Ha kell fenyegetéssel, szükség esetén erőszakkal.
 
Ebben a zárt világban elég egy csúnya mondat vagy nézés, és máris nem várt reakcióval szembesül a „vétkes”. Persze van, aki úgy mozog ebben a közegben, mintha síkosítóval és hangtompítóval felszerelt teste lenne - hosszú távon azonban mindez illúzió, itt nincs olyan, hogy ne találjanak meg.
 
Ezt tapasztalja meg saját bőrén a történet címszereplője (Stick, eredeti nevén Ernest Stickley), aki akarta ellenére (ez persze némileg szépítése a valóságnak, hiszen senki sem kényszerítette semmire az elején) bekerül Miami al- és felvilágának zűrös ügyeibe, ahol milliomos tőzsdézők és drogkereskedők élik hétköznapjaikat, miközben nyomvizükben különféle élősködő és kiszolgáló figurák lubickolnak.
 
A váratlan befejezés után elfilóztam azon, hogy mi végre ez az egész. Vannak itt egyáltalán szeretetre méltó figurák? A pénz vonzásának tényleg nem lehet ellenállni? Mit tanulhatunk a csúcson lévőktől? Egyáltalán, van mit ellesnünk tőlük?
 
Aki modern krimit keres, az mindenképpen ismerkedjen meg Elmore életművével, mert kikerülhetetlen – s ehhez méltó a magyar fordítás is.