Főkép Az ember még nem vágta teljesen jégre a földet. Még mindig szép, erős és egészséges. Ezért nem hibáztatnék egyetlen idegen életformát sem, ha megkívánná gyönyörű otthonunkat.
Ha egy mesteri természetfilmet fognak csillagközi vevőikkel, bizonnyal ide is jönnek, eltölteni a fizetett szabadságukat. Ha a koszos nagyvárosokról kapnának kampányfilmet, a közelünkbe sem jönnének. Stephenie Meyer könyvében a betolakodók minden bizonnyal egy szép természetfilmet láttak, mert a földre sereglenek, hogy illegális bevándorlóként próbáljanak szerencsét. Testre nem futja a páráknak, ezért jobb híján emberi porhüvelyekbe költözve igyekeznek jobbá tenni a bolygót. Idegen lelkekként szállják meg az embereket, átveszik az uralmat, mígnem belőlünk nem marad más, csak egy lélegző burok.

A burok alapja nem nagy újdonság, volt már nemegyszer, hogy idegenek az emberi testet használták a boldogulásra. A történet vezetése viszont nem lerágott csont, ahogy a fővonal sem. Mikor az olvasó csatlakozik, a föld jó része idegen uralom alatt áll. Néhányan még lázadoznak, de a többség burokként tengeti mindennapjait, idegen lelkeknek adva az egyik legnagyobb ajándékot. A testeket meggyógyították, nem tizedelik betegségek az embereket, legyőzték a rákot, biztonságossá tették az otthonukat. Mint amikor valaki vakol és fest az új lakásában. Új lélek érkezik a földre, az idegenek között hírhedt Vándor. Testet keres, de vesztére egy tipikus lázadó lányt szemel ki magának. Melanie Stryder nem adja könnyen a testét.

Szeretem az ilyen lányokat. A Vándor ugyan belebújik, de ahelyett, hogy kényelmes otthont kapna, Melanie elárasztja az érzelmeivel, emlékeivel, gondolataival. A Vándor számított rá, hogy nem könnyű elfoglalni egy emberi testet, ám ez soknak bizonyul neki. Egyre jobban belemerül a lány lelki világába, míg már nem is akar kimászni onnan. Élvezni kezdi az emberi állapotot. Meglepő szövetséget kötnek és közös testben indulnak el, hogy megtalálják Melanie hapsiját, aki lázadóként bujkál az idegenek elöl. Azt mindenki jelentősebb agytorna nélkül kitalálhatja, hogy a fickó egy űberbrutál favágó-modell-környezetvédelmi aktivista-idegsebész keverék.
 
Na már most: nem én vagyok a legalkalmasabb ember a kritikára. A könyv jó, ez kétségtelen, de a Titanic sem rossz film, mégis többször ki akartam szaladni a moziból, sőt a világból is. Nem a műfajom, na. Ahogy a tini vámpíroktól is kiver a hideg verejték. A burok fordulatos és izgalmas, de nem nélkülözi a kissé naiv, női romantikát. Ezzel önmagában semmi baj, csak néhol olyan, mintha egy kamaszlány rózsaszín szobájában írták volna. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni néhány felesleges párbeszédet. Szerencsére nincs belőle túl sok, de amikor felbukkant, sokkal inkább éreztem magam egy szappanoperában, mint egy sci-fiben.

Néhány apróságot leszámítva A burok nagyszerű könyv. Jól megírt, izgalmas és nagyon fordulatos. Főleg azoknak az olvasóknak fog tetszeni, akik most ismerkednek a sci-fi világával. Jó olvasást kívánok!

Részlet a regényből